Légy részese Te is egy különleges vásárnak, és licitálj legjobb építőink egyedi alkotásaira, vagy támogasd a műveket egy csodás kitűzőért cserébe!
utolsó forgalmazott ár: 22 000 Ft
Ez a mese másképp végződött
Kedves gyerekek! Ez a mese már olyan régi, hogy mire eljutott hozzátok, rengeteget változott. Most aztán jól elmesélem a kerek igazságot: Volt egyszer, hogy egy távoli vidék sűrű rengetegében élt egy farkas, meg egy idős hölgy (lyánykori neve szerint: Amália von Hochbrandernsmithzer), kit barátai, csak Nagymamának hívtak. Legkedvesebb unokája - Piroska - gyakran vitt neki kosárkájában az Alsópecséri teszkóból haribót, meg desztillált vizet. Mikor megneszelte ezt a nagy, gonosz medve többször lecsapott rá, és elvette a Nagymama gumicukrát. Ekkor nagyi a Farkashoz fordult segítségül, hogy kísérje el hozzá az erdőn keresztül biztonságban az unokáját. Így is lett, és a Farkas hűségesen kísérgette Piroskát akár tavasz, akár nyár, néha ősz, és nem ritkán tél volt. A hosszú évek alatt összebarátkoztak. Olyan jó barátok lettek, hogy a Farkas elkészítette a leghíresebb olasz szobrásszal (Dzsuzeppe Montekárló) a képmásaikat, amit kifüggesztett az odújában. Éljen a világbéke!!!
Építő: Hárosi Gábor / Bombero
"Szép napot mindenkinek! Hárosi Gábor vagyok egy Pest megyei kis tanyáról, ahol az erdőmmel, és méhekkel foglalkozom. Traktorom nincs, gumicsizmám van. 20 évig tűzoltóként, az elmúlt két évben pedig mentőápolóként dolgoztam. Nagyjából négy éve jöttem rá, hogy nem ciki felnőtt fejjel legózni, azóta boldogítom a Kockashopot az építéseimmel. Felnőttkori (újra-)legózásom története akkor kezdődött, mikor Feri barátomat egy borongós kedd délután behívták a központba. A megfelelő nyomtatványok kitöltése után az ügyintéző a kezébe nyomott egy kopott Pennys szatyrot, benne egy petével, és azzal a határozott utasítással, hogy keltesse ki. Feri hazaslattyogott és betette a petét egy befőttes üvegbe, amit az ecetes tojás és a spárgakonzerv közé helyezett el. Nemsokára ki is kelt, és akkor mondtam a Ferinek, hogy nem annyira EU szabvány kompatibilis egy koviubis üvegben tartani, építsünk neki valami házat. Persze annyira apró a kis szentem, hogy kézenfekvő volt egy legó ház. Tulajdonképpen a mai napig nem tudjuk mi ez, de nem nő nagyobbra. Feri visszament a központba, hogy mit csináljon vele, de a központ helyén csak egy fekete krátert talált, így a nyakunkon maradt. Annyit sikerült megállapítani, hogy valószínűleg nőstény, mert a szívókája olyan, mintha szájfény lenne rajta, és a csápjait úgy dobálja hátra, mint a csajok a hajukat, ezért aztán Tallulának hívjuk.… na mindegy. Egyébként a bálazsinórt úgy kajolja, mint a spagettit, és a DOT-4-s fékolajat is szereti. Szóval ekkor kezdtem legózni, és azóta is főleg különböző stílusú épületeket, és történetmesélős diorámákat készítek… meg aztán így Tallulah is mindig új pecóban lakhat… "