Vörös Báró

siraly
282 napló
Ismeretlen készlet

Töri első világháborús feladathoz építettünk ezt a háromfedeles, Fokker DrI típusú repülőgépet, melyet legendás pilótája tett híressé. Manfred von Richthofen több, mint nyolcvan légipárbajt nyert ezzel a vörösre festett géppel, mígnem őt is halálos találat érte. Richthofent kezdetben alkalmatlannak vélték: pilótaengedélyét csak nehezen szerezte meg, első felszállásakor összetörte gépét és a légiirányítók épületét is. Később bebizonyította rátermettségét, hideg fejjel, pontosan taktikázva aratta egyik diadalt a másik után. Az első világháborúban a pilóták még jobbára közelharcot vívtak, a párbaj kimenetelében döntő szerepe volt a személyes bátorságnak, a manőverező képességnek, a helyzetfelismerésnek. Első légi párbaját 1916. szeptember 17-én nyerte meg, a diadal után ezüst kupát rendelt, amelybe a dátumot és az ellenséges gép típusát vésette. Ezt a szokását sokáig megtartotta, csak a hatvanadik kupa után hagyott fel vele, amikor berlini ötvöse már nem jutott ezüsthöz – az ón kupát nem tartotta magához méltónak. Richthofen 1916 novemberében tizenegyedik légi harcában hosszú és heves küzdelem után legyőzte a legnevesebb brit pilótát, Lance Hawker őrnagyot, s ezzel legendává vált. Tizenhatodik győzelme után megkapta a legmagasabb német katonai kitüntetést, és saját egység élére került. Légi századát rendkívüli mozgékonysága és a rikító színekre festett gépek miatt az újságírók „repülő cirkusznak” nevezték el. Maga Richthofen vörös színű, háromfedeles Fokker géppel repült, ezért nevezték el a franciák „vörös ördögnek”, az angolok pedig „vörös bárónak” – utóbb ez a jelző vált védjegyévé. A jól működő német háborús propagandagépezet emberfölöttivé növesztette a báró alakját, azt terjesztették, hogy a britek külön egységet állítottak fel lelövésére, s hogy aki harcban végez vele, azonnal megkapja a Viktória-keresztet. Repülőgépe, a Dreidecker rendkívül szűk fordulókra volt képes, és kiváló volt emelkedő repülésben. A többi mutatójában, sebességében, megbízhatóságában is erősen közepes gépnél viszont mindkét táborban voltak jobbak. Így bármilyen nagyszerű pilóták is repülték, a típus jobbára csak védekező harcokra volt alkalmas, és már 1917 végén elavultnak számított.