űrhajó a múltból
Közel harminc évvel ezelőtt kaptam ezt a LEGO-t (918). Imádtam építeni, és egy karácsonyon megkaptam a hőn áhított űrhajót. Szüleim elmesélték már évekkel később, hogy Magyarországon nem tudták megszerezi. Nagynéném és nagybátyám a VOLÁN-nál dolgozott, és az Ausztriába járó buszsofőrökkel hozatták meg nekem ezt a készletet. Akkor még ilyen idők jártak.
Nagyon sokat játszottam vele. Számtalanszor megépítettem, szétszedtem. Az eredeti mellett próbáltam magamtól, saját kútfőből is új dolgokat kitalálni. Az évek során bővült a készlet, és már egy egész kis űrállomást tudtam építeni. (Emlékeim szerint már azt is lefényképeztem. Valahol a családi fotók között rejtőzik. Talán egyszer lesz időm előkeresni, és akkor majd egy akkor és most fotót is készítek.) Szóval sokat játszottam LEGO-val. Az évek múltával háttérbe szorult ez a játék. Egy ideig a szobámba pihentek a kockák, aztán kellett a hely másnak. Szépen becsomagolva felkerültek a padlásra, mondván: majd jó lesz a fiamnak.
Teltek az évek és két gyönyörű kisfiú apukája lettem. Ahogy cseperedtek, eljött az idő, hogy a padláson előkeressem a régi játékokat, többek között a LEGO-kat is. Hasonló izgalmat éreztem, mikor két kisfiammal bontogattam a padlásról lehozott csomagot, mint akkor, karácsony este, mikor először csomagoltam ki az ajándékot. Közben pedig a következő kérdések kavarogtak bennem: Vajon rendben van-e minden kocka? Nem hiányzik belőle valamelyik pótolhatatlan, fontos elem? Meg van-e az építés sorrendjének leírása? Az útmutató meg volt, kockák is voltak. Egyből neki is láttunk egy kis tisztogatás után az építésnek. Gyermekeim nagy érdeklődéssel figyelték, mi kerekedik ki az építésből. Lelkesen kérdezték, hogy most melyik kocka következik. Siker!!! Hiánytalanul meg volt minden alkatrész. Az űrhajó elkészült. Azóta többször is megépítettük, szétszedtük közösen, de a gyerekek próbálgatják fantáziájukat és építenek maguktól is űrjárműveket.
Mikor rátaláltam erre az oldalra, és olvasgattam a naplókat, úgy döntöttem én is leírom a történetemet. Milyen jó dolog újra visszatérni egy kicsit a régi emlékekhez, és már a saját gyermekeimmel átélni azokat az élményeket, amik a gyermekkort jelentették. Látni két kisfiam arcán az örömöt, a sikert. Látni, hogy gondolkodnak, megoldásokat keresnek, és örülnek egy-egy jól sikerült építés után.
2016 augusztus 21, 00:16