Szénbánya, avagy amíg meg nem haltak…
Az utolsó naplóm óta eltelt közel majdnem egy év. Viszont, a műanyag kockákkal való építés azért nem maradhatott el. Elkészült néhány építés (altemplom és egy szénbánya majd a hozzá tartozó járművek is). Ezek, akár önálló naplók is lehetett volna, de inkább arra jutottam, hogy egyben mutatom be.
Visszagondolva, kb: egy évvel ezelőtt egy ismerősöm kisfia arra kért, hogy készítsek el egy régebbi váras naplómhoz illő igazi altemplomot (ezek szerint, ami ott volt nem igazán sikerült :) ahol is az építésben látható királyi pár méltó nyughelye található. Hiszen, ahogyan a csemete mondotta; „- A boldogan éltek után jön, amíg meg nem haltak”. Hmm… Igen. Na, gondoltam akkor, annál jobbat kell villantani. Viszont, a várat már nem szerettem volna visszaépíteni. Mert, az előző naplóim között volt ebben a témában építés. Új váras témát pedig most nem akartam. Ezért, kellett valami, ami kicsit kiegészíti az emlékhelyet. De így utólag visszanézve az történt, hogy az altemplom egészítette ki a felette lévő szénbányát. Még előző év közepén elkezdtem a bányát, de egyéb elfoglaltságok miatt nem lett teljesen kész. Csak egy hónapja jutottam oda, hogy a tavalyi szabadságból maradt napokat kivéve az eddig a szekrény tetején letakarva lévő építményt befejezzem.
A bevezető után jöjjön hát a naplóhoz tartozó rövid történet.
…Csak telt és múlt az idő, és Sárkányos Balambér (nevezzük csak a King-nek) és neje (King-né, továbbiakban csak; Sárkányosék) hol vidámsággal, hol meg anélkül éldegéltek apró kacsaláb forgásmentesnek nevezhető 484 m2-es felújításra ítélt várkastélyukban. Az évek el a királyi csemeték meg szám szerint mind a ketten kirepültek. Az idősebbik fiú az Óperenciás tengeren túl a nagy üvegvisszaváltóban helyezkedett el, a kisebbik fiú pedig fuvarosként a göngyöleget gyűjtötte szerte a birodalomban. És, ahogyan az egy bizonyos kor után a fiúknál lenni szokott kacsingatni kezdtek a lányok felé. Amazok meg, nemzetközi jelekkel adták tudomásukra, hogy nagyon átlátszóan teszik a szépet. De, a srácokat parafából faragták, nem hagyták annyiban a dolgot. Az otthonról hozott finom hazaival spoilerezni kezdtek. Villantottak némi infót, hogy Ők honnan, s mit kerültek a világ azon részére. Nyilván, már mondani sem kell, a lányok a hallottak után kerek szemekkel - mellesleg - igen feltűnővé váltak. (- A mese innentől akár a felnőtteknek is szólhatna, de inkább a gyermekeknek szánt vonalat követjük. A történet szerk.) Közben otthon Sárkányosék nagy izgalmukban feltett kezekkel föl s alá rohangáltak az ingatlanban elszaporodó patkányirtó cég miatt. A kastélyon belüli irtó - jó károkozásért a vállalkozó tekintete ködösre a számlája meg rövidre változott. Egy vasat nem, inkább a királyné zord tekintetét láthatták. Amúgy is ráfért már a királyi rezidenciára nem csak az irtás, hanem az is ki pingál. Jöttek is a kör alakú birodalom minden szegletéből azok ki színeket vágták. Ki a hupi-ban ki meg kékben volt otthon. Kenték a festéket ahová csak tudták, a kecót igen gyorsan rendbe vágták. Kellett már a készülődés, mert a nagyobbik fiú egy büdös nagy galambot küldött. Az üzenetben ez állott: Érkezésükre két nap múlva a kertek alól számítsatok. Ebből az üziből és a királyi szakács tekintetéből, jóra nem lehetett számítani. Hirtelen az udvarban nagy sertepertélés támadt. Szállt a por meg a cunder, ívet húzott a kovács, sistergett a kertész mikor mellé nyúlt a műhelyben. Eközben a fiatalság utazása alatt idióta videókat nézegetett a telóján. S mikor már energia és térerő sem lévén egykedvűen bámultak maguk elé. Lassan ment az idő és tépedt a gatya. Lassan mindenkinek elment az agya. Mígnem aztán egy hirtelen pillanatban recsegve, csikorogva megállottak a lovak, s hangos bemondóban felsejlettek a szavak. Majd csakhamar ráeszméltek, hogy érkezésük időben történt. Egy kocsis jött elébük majd kérte, hogy a földúton át a susnyáson át menjek. Amottan várják majdan Őket. Emezek így is tettek. Mentek csak mendegéltek, míg egyikük is meg másikuk is meg nem ékezett. Volt is nagy öröm meg minden. Tartottak is meg nem is lakodalmat mi szólt heted és egyharmad országon is túl. Idővel, meg jöttek mentek az unokák. A király papit meg a király mamit szerte szekálták az unokák. Az idő meg csak repült az öreg Sárkányosék pedig elhagyták mindazt, ami ehhez az élethez kötötte Őket. Mivel a régi kastély altemploma anno nem tetszett ezért, a birtokon lévő hegy belsejében alakították ki az új sírkamrát. A temetésükről a királyi hírmondó adott tudomást szerte a birodalomban. A Csemeték azóta felnőttek, ki fuvarosnak ki meg szénbányásznak állott….
Az idők múlásával a vár falait a környéken lakók az építkezéseikhez, a hegyet pedig a szén miatt elhordták. Napjainkban a hegy helyére egy bánya települt. Ahol is szorgos kezek bányásszák a szenet és a ritka kristályokat. De a bányászok még nem tudják, hogy hamarosan valami olyanra bukkannak, ami miatt a bánya bezárása várható…
Ami ha jól bele gondolunk, rendben is van. Hiszen ha egyre kevesebb szenet égetünk el annál jobb a földünknek! És! Fontos megjegyeznem, hogy a napló nem a föld napja versenyre készült!
Köszönöm, hogy elolvastad!
U.i: Az altemplomban lévő gyertyalángokat kéretik nem kifogásolni, mert azokat egy másik csemete kérésére kellett berakni.
Amúgy pedig, hogy az építés sikerült vagy sem ki-ki döntse el maga és ne is tartsa magában!
2023 április 22, 17:02