Peugeot 2008 DKR

Lipko
7 napló
Egyedi elemekből épült

Az építéseim között eltel idő exponencálisan nő.

5 év után a szokásos 160-200 óra munkával elkészült a legújabb modellem, egy Peugeot (ejtsd: Peugeót, Pözsó, Pezsó, Pozsó, Pőzs, Pedozső, stb) 2008 DKR. Manuális, 1:10 model a 2015-ös Dakar Rally-ra épült autó alapján. Az eredeti autó a Peugeot nagy visszatérére volt a Dakar Rally világába. Lett volna, de nem lett, a konstrukció nagyon sietősen készült el, rengeteg volt az autóval a probléma. Az én modellemmel szép a párhuzam, én is a nagy visszatérésemnek szántam, de sok a modellel a probléma, még mindig kell ülepednie az élménynek, még nem érzem a szokásos, "na ezt azért végülis jól összeraktam" érzést.
A valódi autó alapötletei viszont nagyon jónak bizonyultak, a 2016-os futamra az alapelveket megtartva, a hibákat kijavítva olyan modellt alkotott a Peugeot csapata, ami uralta a Dakart az elkövetkező években. Nem tudom még, hogy a párhuzam velem ebben is teljesülni fog-e, most úgy néz ki, nem lehetetlen, hogy fogok tudni többet építeni a jövőben. 

Háttérnek ennyi elég, most jön a lényegi rész. Kicsit visszatekintős, kicsit összevissza. Ahogy sikerülni szokott.

Miért pont egy ilyet?

A fő inspiráció az volt, hogy vettük a nappaliba egy nagy, puha szőnyeget, amin a régi lapos kocsijaimat nem lehet tologatni. Kellett valami terepjáró. Eszembe jutott, hogy régebben nézegettem a Dakaros kocsikat, hogy milyen jó, hogy nagy pótkerekei vannak, meg minden, és ezért elkezdtem nézegetni újra őket (ekkor még a hivatalos Audi szett nem jött ki). A Peugeot megtetszett, csinos kocsi, legfeljebb nem jön össze és lesz valami fantázia modell helyette. A téma sem szokványos, rengeteg a Baja truck és sok a Dakaroa kamion, de Dakaros kocsi alakú kocsiból alig akad. Szerintem ez egy friss téma a rengeteg tökéletesen megkomponált szuperautó után.

Kezdetek

Nekiestem rendes építési hely nélkül, félig fejben, lopott időben, és először még az sem tűnt fel, hogy a kereséskor gyakran a modell utódját találtam meg (Peugeot 3008 DKR, a 2016-os Rally-ra). A tervrajzok is így keveredtek (és utóbb kiderült, eleve nagyon pontatlanok voltak), amikről telefonon vonalzóval (!) szedtem le az arányokat a nagy Unimog kerekekhez. Később megkaptap a hobbi sarok/íróasztalt és végre jó körülmények között lehetett alkotni. Köszönöm a feleségemnek!

Az első terv az volt, hogy "csak gyorsan összedobok valamit, még váltó sem lesz benne, hihihi, de bazi gyorsan meglesz és vadállat lesz".

Hamar lett egy vázlatos váz egy féltégla méretű lyukkal a közepén. Remek, minden a terv szerint alakul. De azért mégiscsak ciki, hogy egy váltót sem passzírozok bele. Itt elindultam a lejtőn...
Papíron és excellben kiszenvedtem egy 4 sebességes szekvenciális váltót... Rossz volt. Aztán még kettőt. Azok is rosszak voltak. A negyedik végre összeállt és kitöltötte a féltégla-helyet (röhögcséges, inkább lemásoltam volna valami a netről, de neeem, az olyan ciki. Főleg úgy, hogy a léptető mechanizmust egy az egyben átvettem Didumos-tól). És persze amikor már majdnem kész volt az egész autó, kiderült hogy egyes fokozatban hátrafelé tolva alig megy, annyira feszül. A sírás fojtogatott.

A modellben van beépített emelő, ezt kezdettől terveztem megcsinálni, egy külön kis összeállításban egész hamar összeállt a mechanizmus. Az orsó-fogaskerék mechanizust azonnal elvetettem, sokkal jobb a játszhatóság egy gyorsan működtethető funkcióval, még akkor is, ha esetleg kicsit meg kell emelni a modellt a kitolásához (persze fontos, hogy kikönyököljön és statikusan elbírja a modell súlyát).

Az első és hátsó felfüggesztés is hamar összeállt, bár az elsővel és a kormányzással szenvedtem, mint mindig, pedig olyan egyszerűnek tűnik. Ezen a ponton még reméltem, hogy tudok állítható magasságú felfüggesztést csinálni. Ez az én szent grálom és eddig még soha nem jött össze.

 Ok, minden remek, de most akkor hol a búbánatban vannak ennek a pótkerekei igazából??? Oldalra valahogy nem fér oda már szemre sem. Aha, mert nem ott van, hanem elől és hátul. 

Ezen a ponton vált a pótkerék a modell abszolút fő fícsörévé. 4-szer vagy 5-ször terveztem újra nulláról az első felfüggesztést. Állítható felfüggesztés: kuka. Pontos felfüggesztés geometria: kuka (erről többet mindjárt). Nagyon szerettem volna dobbetéteket a kerekekhez, ez egy jellegzetessége a kocsinak, ráadásul sárga, jó feltűnő, nem is nagyon láttam még Technic autóban. Atom lett volna. Kuka. Ezek nélkül a modell bizonyos helyeken furán átlátható. A sírás fojtogatott.

Első felfüggesztés (és hogy miért nem jött össze a pontos geometria már megint)

Az első felfüggesztés enyhe utánfutással készült, amit teljes első váz megdöntésével értem el. És ez minden, amit tud.

• Ackermann nincs: Ackermann: a két kerék kicsit más szögben fordul el, mert kanyarban is kicsit más íven mennek a kerekek. Ez lenne a legfontosabb, mert ténylegesen befolyásolja a tologatás élényét is, és az ok, ami miatt nem jött össze, összetett. Kétféle kerékagy van, ami alkamas független felfüggesztés építésére ilyen mérethatárok és megkívánt strapabírás esetén: az egyik a beépített gömbcsuklós, a másik az általánosabb keresztlyukas verzió. Ez utóbbi alkalmas az Ackermann geometriához, mert a gömbcsuklót kicsit arrébb lehet tenni. Ennek egy hátránya van: picit vaskosabb, mint a gömbcsuklós. Pont annyira, hogy ha van a közelében két függőleges összekötőelem, beleütközik, és jelentősen csökken a fordulási tartomány. A két függőleges elem pedig azért kell, mert a teleszkóp az alsó lengőkarhoz csatlakozik.
  Két választás volt: Ackermann, de kisebb fordulási sugárral (ahol már gyakorlatilag értelmét veszti az Ackermann), vagy a beépített gömbcsuklós agy Ackermann nélkül de egész jó fordulással. Nyilván a második lett.
• És amúgy semmi más sincs 

Motortér és általában a sok hagyományos Lego elem

Ez az első modellem, ahol sok hagyományos Legót használtam, és nem csak apróságokhoz, hanem meghatározó elemek is ilyenekből készültek. A motorteret még soha nem dolgoztam ki ennyire, és egészen jó lett, ezzel vagyok a legelégedetteb. Összességében is kiegyensúlyozott lett a modell Technic és hagyományos Lego illetve részletesség szempontjából.

Színösszeállítás

A harmadik pont, ahol a sírás fojtogatott. A Dakar Rally olyan, mint a Forma 1. Nem egy olyan szériaszerű kocsi, amit úgy színezgetek, ahogy tetszik. Van az adott versenyszín, max valami prototípus, és ennyi. Esetleg valami eldugott olajsejk házi rally versenyére készült 3. verzió.

Gyakorlatilag kész volt az egész, amikor megnéztem, hogy ugyan meg lehet-e építeni rendes Red Bull Racing színekben, mint az eredetit. Nem lehet. Még kínaiból sem. Bepánikoltam, hogy az egész projekt létének az értelme hullik szét. A prototípus fekete, gyorsan megcsináltam feketében. Egyáltalán nem mutatott sehogy, a váz is fekete, ráadásul a teljes bukókeret meg van csinálva, de az alkatrészek arányai miatt aránytalanul vaskos. Ha hagyom feketén, a kasztni részének látszik és nagyon bután néz ki a szélvédő rész. Ha átszínezem, világít az aránytalan belső váz, amit már csak a stabilitás miatt sem hagyhattam ki.

A Peugeot 2008 DKR-ből lett egy Peugeot 2008 DKR formájú nem Peugeot 2008 DKR. De magával a színösszeállítással egyébként egészen megbarátkoztam. Végülis kinézhetne így is... A matricák (amik egyébként majdnem teljesen követik az eredeti matricázást) elég sokat dobtak a modellen, de anélül is működik a látvány.

És akkor most jól néz ki, vagy mivan?

Ez az ami a legfájóbb, hogy nem lett teljesen olyan, mint az eredeti. Úgy látszik, ez nekem nem megy. Vagy csak ülepednie kell. A visszajelzések alapján tök jó, de valószínűleg annyira nem ismeri senki az eredeti modell sem. Az kicsit gömbölyűbb, csinosabb. Az arca sem teljesen felismerhető. Mondjuk a feladat nem volt egyszerű, mert ez egy Peugeot. Semmi jellegzetes elem nincs rajta, csak egyben felismerhető. Nekem ez hiányzik.

Funkciók

• Felfüggesztés. Az eddigi legjobban rugózó modellem. Hátul tolórudas, mint az eredeti
• Isten keze kormányzás működő kormánykerékkel
• V6 kamumotor
• Hátsókerékhajtás 4 sebességes szekvenciális váltóval és előre-üres-hátra kapcsolóval
• minden nyílik
• A motorháztető és a csomagtartó zárható
• Beépített autóemelők
• PÓTKEREKEK!!!!!4

Összefoglalás, tanulságok

Sokat tanultam, sok szempontól első modell volt. Randomra ideömlesztve:

• Semmi CAD, csak alkatrészek, és fejben/papíron tervezés
• Legközelebb, ha létező modellt akarok építeni, legelőször fogok venni egy makettet. Ez a tervrajzos, fényképnézegetős módszer nem elégséges, fizikailag a kezemben kell lennie az eredetinek
• Első talasztalatom az alternáló lyukas (flipflop) elemekkel
• Kicsit lejjebb adtam az elvárásaimat, nem ellenőriztem, hogy minden tökéletesen passzol, főleg a váznál vannak ilyen részek. Feszülés nincs, annyit ellenőriztem, hogy az egybeeső lyukakon könnyen átcsúszik-e egy tengely.
• Nagyon sok helyen alkalmaztam vékony rudakat (bar) rögzítésekhez, ezelőtt csak elvétve. A Lego is egyre többször alkalmazza, és elég jól működik.
• Strapabíró lett, egy kiállításon legalább százan nyüstölték
• Leggyorsabb fotózás, videózás, vágás. A fotózáshoz volt segítség: Mészibricks-szel fotóztuk be. Zene: "Copyright free metál" 2. találat. 1 nap alatt kész voltam a teljes cuccal, miközben főztem meg kertészkedtem is.

Nem valószínű, hogy lesz instrukció vagy akár csak 3D modell.

Köszönöm a figyelmet!

Videó itt.

Lipkovics Máté 

Hozzászóláshoz jelentkezz be!

hiphoploco Nem semmi ilyen komplexitású modellt tervező programok segítsége nélkül összevarázsolni. Az eredeti tényleg más, de szerintem azt a formát nagyon nehéz lenne visszaadni. Lehet, hogy kéne az a tervezőprogram :-P Én úgy vagyok a végeredménnyel, ha önmagában jól néz ki, vagy jobban, mint az eredeti modell, akkor én örülök, pld. Ferrari Daytona. Sztem a LEGO verzió jobban néz ki, mint az eredeti. Szép munka! 2024 augusztus 16, péntek

Hozzászóláshoz jeletkezz be!

---

Elgom Szép részletes munka! Gratulálok! :) 2024 április 26, péntek

Hozzászóláshoz jeletkezz be!

---