Padlás
Nem tudom, hogy a fiatalabb generációnak megvan-e az az élmény, amit egy régi padlás felfedezése ad. Gyerekkoromban sokat hédereltem nagyanyám padlásán, ahol remekül el lehetett játszani, hogy az a padlás nem kacatokat, hanem mesés kincseket, és az univerzum titkait rejti. Ehhez remek hátteret adott a poros félhomály, a nyikorgó padláslépcső, és az egymás hegyére-hátára halmozott ócska zsákok, és egérrágta papírdobozok. Persze sosem találtam kincseket, csak kopott konyhai eszközöket, foltozott molyrágta kabátokat, meg isten tudja mire való gépalkatrészeket.
Így felnőtt fejjel már nekem is van padlásom. Gyűlnek bele életem kacatjai. Olyan dolgok, amik már semmire nem jók, de az ember nem válik meg tőle, mert régen sokat jelentett az a valami. Csupa filléres emlék, ami amúgy baromira útban van. Aztán csak remélni tudom, hogy egyszer az én padlásomra is azzal a hangulattal megy fel valamelyik sarjam, ahogy én a nagyanyáméra...
2018 október 22, 19:21