Mad Max naut
Készlet mérete: 1179 elem (ejha!)
Minifigurák száma: 7 db (nem számolva a lábatlan szobrot a páncélhoz)
Megjelenés: 2018-06-01
Utolért minket a Ninjago legújabb évada, amiben megjelentek a gonosz sárkányvadászok, kissé Mad Max világát idéző járgányaikkal, és ruházatukkal. Ha jól értem, seregüket Viharvész Anyó, őőőő, vagyis bocsánat, a Vasbáró vezeti. Fém műláb, cilinder, vörös szemek, és rangját jelölendő, fordítva felvett szájkosaras rocker kardtartó-vállap teszi egyedivé megjelenését, és természetesen az övé a legmagasabb szék a Dieselnauton. Merthogy ez az a készlet, aminek nekiveselkedtünk kis családommal.
Az internet korában nem okozott fejfájást, hogy a készlet magányos építőkre van optimalizálva, ezáltal csak egy útmutatót tartalmaz. A Lego honlapjára feltöltött építési útmutatók között kikerestük a mienket, letöltöttem laptopomra, és már mehetett is párhuzamban a munka. Emiatt a képek sorrendje kissé kaotikus lett, mivel fényképezni csak én fényképeztem, miközben feleségemmel teljesen más részeit dobtuk össze a készletnek. Kisfiam a minifigurákat, a kisebb kiegészítőket, és a matricákat vállalta, ez utóbbiért nagyon hálás voltam neki. Meg persze neki jutott a munka oroszlán része. Szerencsére csak örömében ordított időnként: „aztaaaa!!!”, „nézd anya / apa!!!”, „de kemény!!!”. Meg tudtam érteni, ez a készlet tényleg eléggé ütősre sikeredett, még ninjago mércével is (a múlt évad vad motorosai eléggé magasra tették a lécet).
Első nekifutásra megpróbáltuk valami épeszű módon felosztani magunk között a feladatokat, mert az azért mégsem buli, hogy elkezdem a levegőre felépíteni az „X” –edik tasakot, majd mikor feleségem odáig eljut, alá pakolom az előzményeket. Első nekifutásra az első, és a kilencedik tasak úgy tűnt, teljességgel független a fő építménytől, vagy legalábbis nélküle összerakható. Szóval én kezdtem az elsővel, feleségem a másodikkal, és szépen haladtunk egymás mellett. Néha-néha odasandítottam feleségem művére, és lőttem pár fotót, miközben összeraktam elsőre a sárkánymester páncélzatát tartó kis szobrocskát. A termékekről látott fotók alapján az „Arany Sárkánymester” reptetős készletben lévő minifigurára tökéletesen illeszkedik a páncél, szóval gyorsan rá is próbáltuk. Tényleg jól állt neki, és közben azt is észre kellett vennünk, hogy a figura arcfestése igencsak emlékeztet az épp most összerakott „fiatal Wu” figuráéra. Gyanús, nagyon gyanús!
A szobor után a következő feladatom egy összecsukható fegyvertartó fal volt összességében 6 darab fegyver tárolására elegendő fogókarral, és két jókora agyarral a felső részén. Az alján kis fülecskékkel, amik az útmutató hátulján látottak alapján a járgányba pakolást hivatottak megkönnyíteni.
A kilencedik tasak Zane figurája mellett egy eléggé pöpec kis kalitkát tartalmazott, amit majd szintén a járgány hátsó részére lehet rögzíteni. Az egész kis építménynek egy kocsi alváz az alapja (hiába, vadászaink abból építkeztek, amit éppen találtak), amire kis tartók kerültek, azokra pedig egy hajlékony rácsos burkolat, meg némi vaskarom a miheztartás végett. Egyelőre csak félre tettem az elkészült elemeket, és további építeni való után néztem, hiszen első elosztásra nekem csak igen kis szelete jutott a teljes készletnek. Végül arra jutottam, hogy a hetedik, és nyolcadig tasakok még viszonylag függetlenek a fő építménytől, mert mindenféle felpakolandó kis fegyvereket, tüskés faldarabokat, karokat, ilyen olyan kütyüket tartalmaznak, amiket külön össze kell rakni, majd fel kell dobni a megfelelő helyre.
Feleségem közben szépen haladt a fő attrakcióval, már ránézésre is úgy 30-35 cm körül lehetett az előtte lévő, egyre terebélyesebb géptest. Én pedig elkezdtem szépen halmozni a néhány darabos, vagy épp egész komoly alkotó elemeket, amiket majd a helyükre pakolunk, ha eljutott odáig a fő vonal. A hetedik tasak fő attrakciója egy forgatható löveg volt, ami egyúttal a Vasbáró „trónszéke” is. Összességében egy eléggé „rockos”, méretes számszeríj benyomását kelti. Volt még mellette a készletben egy kisebb löveg, egy kampós lánc, egy tartó kar, némi pár elemből összerakható tüskés valami, és a kis kalitka felfogatására szolgáló targonca villák.
A nyolcadik tasak mellé ajánlotta az útmutató a kerekeket is, így azokat is felfelniztem, ha már ott jártam. Mellettük a két darab méretes lánctalpat kellett öszeraknom, és összesen négy darab rácsos-tüskés kiegészítőt. Kettő majdan a járgány elejére fog kerülni, egy-egy pedig a lánctalpak közé. A zacsi további tartalmához már szükség lett volna a járgányra is, így azokat hagytam, és feleségem őszinte örömére elballagtam kávét főzni.
Miután feleségem végzett a hatodik tasakkal, gyorsan, közös erővel felpakolásztuk a már egyre vadabbul kinéző járgányra az általam előkészített sok-sok sallangot, ami így már csak perceket vett igénybe. A Vasbáró ülőhelye különösen durva lett a helyére téve, ráadásul, mint megtudtam került alá egy technic szerkezet, amin keresztül a járgány oldalán lévő vashordót csavargatva forgatható az egész. Végezetül helyére került a fegyvertartó fal, és a kalitka is, majd jöhettek a minifigurák, amikhez addigra kisfiam már egész élettörténeteket talált ki. A Vasbáróé különösen szövevényesre sikeredett, majd meglátjuk, mennyi átfedést mutat a sorozattal...
Kisfiam még engedélyezett pár fényképet az elkészült műről, aztán álltunk is neki játszani vele. Őszintén szólva cseppet sem lepődtem meg, hogy ezúttal lehettem én a jókkal („apa, ha akarsz, lehetsz Zane –el, Jay –el, és sensei Wu –val…”). :) Magának a járgánynak eléggé tekintélyt parancsoló fegyverarzenálja van, illetve a legénység kellemesen védett állások mögül is zúdíthatja az áldást a ninjákra, vagy épp a sárkányokra (elvégre ők első sorban rájuk vadásznak). Megjegyzem a járgány útjába, vagy épp közvetlen közelébe kerülni is eléggé veszélyes a rápakolt, irgalmatlan mennyiségű tüske, penge, karom miatt.
2018 július 7, 22:32