LEGO Technic 42043 - Mercedes-Benz Arocs
Mindenek előtt elnézést kell kérnem mindenkitől, mert hosszú lesz a cikk, nagyon hosszú. De ha megnézitek, egy majd háromezer darabos készletről szól, melynek annyi funkciója van, hogy számba sem tudom venni. Annak, aki mégis hozzáfog az elolvasásához, kitartást kívánok hozzá! Annyit megígérhetek, hogy ha a cikkemben csalódik is, a készletben egészen biztosan nem fog.
Be kell, hogy valljam, nem ez volt számomra a legjobban várt idei Technic készlet, de azért előkelő helyet foglalt el a beszerzési listámon.
Amikor kézhez vettem a csomagot, kicsit meglepődtem a súlyán. Nehezebbnek tűnt, mint a VOLVO homlokrakodó. Ami nem is csoda, hiszen ez a készlet több mint 1000 alkatrésszel áll több elemből, mint a tavalyi zászlóshajó. Egészen pontosan 2793 db műanyag darabkát számolhatunk meg benne.
A doboz mérete milliméterre megegyezik a homlokrakodó dobozának méretével. Tehát ugyanolyan nagy és impozáns, s az elemszám különbségéből adódóan sokkal tömöttebbnek is tűnik.
A doboz elején a főmodellről, a hátulján pedig a B modellről láthatunk képeket. Már amennyire B modellnek lehet nevezni a B modellt, mert nekem „csak” moddingnak tűnik egyelőre.
A csomagolás fedlapja itt is felhajtható, s az elénk táruló képeken a funkciókról kapunk kicsit alaposabb tájékoztatót.
Kiborítottam a doboz tartalmát az asztalra. Óriási alkatrészhegy tárult a szemem elé. 1-től 6-ig számozott tasakokba csomagolták őket.
A pneumatikai alkatrészek és az abroncsok is külön csomagolva érkeznek. Csak az elemtartónak nem jutott tasak.
Victor Hugo, „A nyomorultak” című regénye csak kellemes délutáni olvasmánynak tűnik ehhez az építési leíráshoz képest. A kötése megegyezik a VOLOV homlokrakodóban szereplő „könyvecske” kötésével, csak épp majd 200 oldallal vastagabb.
Start
Felbontottam az egyessel jelölt zacsikat és összeborogattam.
Az első képet most nem a legelején készítettem, hanem kicsit vártam, amíg valami érdemleges is kialakul, mert még rengeteg munka van hátra. Hamar elkészül a 6 hengeres kamumotor és az őt tartó állványzat. Ez az első részegység. Eddig az építés gyerekjáték a VOLVO-hoz képest. A technika sem egy nagy szám, eddig nincs semmi trükkös benne, de az alkatrészeket is sokkal könnyebb megtalálni. Nyilván, hiszen eleve kisebb kupacban kell keresgélni.
25. oldal: A motort kicsit félretettük és hozzáfogtunk egy másik részegység elkészítésének. Még mindig nincs sem érdekes alkatrészt, sem érdekes építéstechnika. Mondhatni szabvány Technic megoldások sora. Talán a szerkezet oldalán lévő L alakú liftarm szerűség érdekesnek tűnhet, de találkoztam már ilyennel más készletekben is (pl. 42039), nem túl ritka elem. Haladjunk is tovább!
Aztán valami mégis csak elkezdődik! Néhány oldallal arrébb összeépítjük a frissen elkészített két részegységet és már a helyén is csücsül a készletben található egyetlen elektromos motor.
Azt ugyan nem mondhatom, hogy most felgyorsultak az események, mert nagyjából ugyanolyan tempóban építkezünk, de egyre testesebb a szerkezet. A tan színű fogaskerekek segítségével már lehet működtetni a kamumotort. Elég szépen és finoman mozog eddig.
Ez valami funkcióváltó lehet, vagy a kormányzásért felel majd? Nem tudom, de nagyon tetszik. Ilyenkor mindig elgondolkodok, hogyan juthatott eszébe a tervezőnek ez az elemkombináció. Vajon egyszer én is fogok ilyeneket kitalálni?
Nem tudom, de most egyszerűen csak berakom a helyére és folytatom az építést.
Láttatok már 1x1-es liftarm-ot? Na, ilyen és így kell használni :D Jó, persze nem úgy hívják, hanem „Pin Connector Round 1L” a tisztességes neve, de én most találkoztam vele először. Nem nagy szám és nem is annyira ritka, de főleg az új készletekben fordul elő, így nekem ezek az elsők.
Kíváncsi vagyok mi lesz a szerepe?
Eddig elég összetett kis szerkezetet sikerült összehoznunk. Az elektromos motor már alig látszik. Néhány újabb liftarm-mal tovább stabilizáltuk a szerkezetet, a tetején pedig megjelent egy újabb hajtásláncnak a kezdeménye. Ismét nekifogunk egy részegység megépítésének, amihez a helyet már előkészítettük félig benyomott pin-ek segítségével. (Ezek fogják majd fixálni, ha a helyére tettük.)
Amint az első ábrát megpillantottam, rögtön tudtam, hogy a kormányművet fogjuk elkészíteni. Sok más Technic készletben is előfordul hasonló megoldás, szóval nem volt nehéz dolgom kitalálni, de arra nem számítottam, hogy ilyen bonyolult lesz (még ez is).
Elkészítjük a másik kormányzott kerekeknek is a tartószerkezetét, ami majdnem teljesen megegyezik az előzőével és beépítjük. Liftarmokkal, pinekkel és tengelyekkel rögzítjük. A kamumotor feltehetőleg a hátsó kerekektől fogja kapni a meghajtást. Ezt a tengelyt még hátra kell majd vezetni, de már most is lehet tekergetni, szépen működik. A kormányzás is ki van alakítva. A két tengely teljesen egyformán fordul, illetve az egyik kicsit hamarabb reagál, köszönhetően a holtjátékoknak, gondolom. Bevallom, én abban reménykedtem, hogy különböző szögben fognak fordulni, a kanyarodást megkönnyítendő, de úgy tűnik, egyszerre fordulnak.
Na, ez már itt valami, kérem szépen. Ezt úgy jól meg lehet fogni. Eddig nagyjából értem a szerkezet működését, de részleteiben azért annyira nem látom át. Ezen a ponton úgy éreztem, hogy most építjük az autó lelkét, hiszen innen indul majd ki mindennek a hajtása és mozgató mechanizmusa.
Véletlenül épp a 100-ik oldalon tartunk. Ennyi merengés után gyerünk tovább!
Elkészül a kabin hátulja a két villogóval. Ezek nem csak haszontalan dekorációk ám, hanem velük lehet kormányozni majd az autót. Végül kap még a szerkezet egy szuper kipufogót és felhelyezzük az első pneumatikus csövet is. A könyvben a hossza van megadva a kék csőnek, mert ilyenből több is van a készletben, de nem kell aggódni, csak a leghosszabbat kell kiválasztani. A többi kék cső sokkal rövidebb nála.
A kettes számú tasakok felbontása után folytathatjuk.
Letalpalás
A kettes számú zacskók jóval kevesebb alkatrészt tartalmaznak, mint az előzőek. Az előkerülő új, speciális elemekből ítélve pedig a letalpaló szerkezetet fogjuk megépíteni.
Rögtön kezelésbe is vesszük őket és megépítjük a kitalpalókat. Az új alkatrészek használatát, maga Kossmann is elmagyarázza a készletet bemutató eredeti LEGO filmben. Az látványosabb, úgyhogy erre most nem térnék ki. Minden esetre a végeredmény nagyon tetszik!
Lassan, de biztosan elkészül a letalpaló szerkezet is. Érdekes csemege számomra ez a kis kék pneumatikus pumpa. Még nem volt semmiféle pneumatikus szerkezettel dolgom.
Érezhetően gyorsabban lehet haladni így, hogy számozott zacskókból kerülnek elő az alkatrészek. A kettes tasakok tartalmából már alig van, s ahogy elnézem, még valamilyen váltószerkezetet kell összerakni.
Nem aprózták el! Szinte szédülök a sok fogaskerék látványától!
Ha pedig összeépítjük az eddig elkészült részeket, így néz ki. Nem sok tengely és pin kapcsolódott itt egymáshoz, de azért oda kellett figyelni, hogy szépen illeszkedjenek.
A kabinnal és a raktérrel még sehol sem vagyok, mégis kezdi kinőni a szerkezet a „műtermemet”.
Rácsatlakoztatjuk a kék gumitömlőt a kék pumpára és indulhat a harmadik menet!
Hátsó rész és kerekek
A hármas zacskók feltépése után, talán mégkevesebb alkatrész kerül elénk az asztalra. Az építési leírás és az elemek típusa alapján is eléggé egyértelmű, hogy az alvázat fogjuk kialakítani, s a végén már gurulóképes is lesz a járgányunk.
Ez a művelet is a szokott módon indul. Liftarmokat, tengelyeket és pineket illesztünk egymáshoz és nekem szokás szerint halvány lila gőzöm sincs, hogy mit mire fogunk használni. Minden esetre érdekes ezeknek a gumi alkatrészeknek a beépítése. Ilyeneket talán még egyszer használtam, valamelyik régi Racers sorozatba tartozó autó kilövőjében. Ott, ha jól emlékszem, fékező szerepe volt. Itt vajon milyen feladatot szántak neki a LEGO mérnökei?
Tíz perc sem telik bele és elkészülünk az alváz első „szeletével”. Ha most kellene tippelnem, a gumi alkatrészeknek valamiféle csillapító szerepe lesz, de persze nem tudom. Jól körbe vannak bástyázva. Egy újabb részegység megépítésébe fogunk bele.
Előkerül egy aktuátor. Valószínűleg a raktér billentő mechanika kiépítését végezzük éppen.
Igen, azt hiszem igazam van. Elkészítünk még egy, az előzőhöz hasonló keretet és tan színű pinek segítségével összekapcsoljuk őket. Ezután beillesztjük az aktuátor végét is a felső keretbe, ami a plató alja lesz. A fekete tengely szabadon hagyott végével pedig ki is próbálhatjuk az emelőmechanizmust.
Összeépítettük az eddig elkészített részegységeket. Most ennek a „hátsó” résznek az építgetésével folytatjuk a munkát. Mindig olyan elégedettséggel tölt el, amikor az eddig szabadon lévő pinek és tengelyek végei szépen sorban gazdára lelnek. Csak bámulom hogyan bonyolódik egyre jobban a szerkezet és az jut eszembe, vajon meddig tarthatott mindezt kitalálni és kipróbálni. Vajon Ők is annyiszor bontották vissza a modellt, mint én, vajon Ők is annyiszor sóhajtottak egy nagyot és vakarták a fejüket, simogatták az állukat, mint én, amikor épp egy MOC-ot tervezek?
Nem tudom, de minden esetre egyelőre nagyon tetszik az építmény, meglehetősen komoly és átgondolt mérnöki munka gyümölcsének tűnik.
Izgalmas rész következik! Beépítettük a kerekek felfüggesztésért felelős rugós teleszkópokat. A futómű következik.
A hátsó kerekek meghajtásának kialakítása elég szokványosnak tűnik. Nekem annyi újdonság van benne, hogy itt tovább megy a meghajtás a második kerékpárra is, vagyis a másik differenciálműhöz. Ahogy itt tekergettem a tengelyeket, azt nem értettem, hogy ha egyik irányba tekerem a meghajtás tengelyét a difiművön, akkor a másik oldalon, az a tengely, ami tovább viszi a meghajtást, épp ellenkező irányba forog. Ami különben természetes, hiszen mind a két fogaskerék ugyanahhoz csatlakozik, de valahogy ez így nem lesz jó… szerintem. Valahol meg kellene fordítani a forgásirányt. Vagy nem?
A két hátsó futómű el tud majd fordulni egymáshoz képest. Ezt a célt szolgálja ez a kis csuklós szerkezet, amit most megépítettünk.
A másik kerék difiműves meghajtása is ugyanolyan, mint az előzőé, csak kicsit egyszerűbb.
Most jön viszont az, amire nem gondoltam, de szerencsére az építési leírás felhívja rá a figyelmet, ezért épp időben észrevettem. A két differenciálművet ellentétesen kell beszerelni. Azaz csak kellett volna, mert én elrontottam. Sebaj, rövid töprengés után, kevés visszabontással megfordítottam. Szerencse, hogy eléggé szimmetrikus az egész szerkezet.
Így néz ki, mielőtt a helyére illesztenénk.
És ettől a művelettől féltem leginkább.
Fölösleges volt. Nem volt bonyolult. Fantasztikusan néz ki ez a rész is. Rugózik, forog, emel, minden tökéletesen működik. Egyszerűen lenyűgöző!
Rakjuk is a helyére!
Még nem építettem be az összes alkatrészt a hármas számú tasakokból, de amikor a kerekek felkerültek, készítettem néhány fotót. Egészen fantasztikus. A rakodókaron kívül már minden funkciója működik tulajdonképpen. A funkcióváltók is be vannak építve. A kormányzás is tökéletesen végzi a dolgát. Most, hogy a kerekek is a heylükön vannak, mégiscsak úgy tűnik, hogy a kanyarodáskor a külső íven futó kerekek, mégiscsak más-más szögben fordulnak.
A mérete is hatalmas! Méltó társa lesz a VOLVO homlokrakodónak.
Amikor pedig elfogytak az elemek, ismét készítettem egy képet. Semmi izgalmas nem történt az utolsó fázisban, csak a sárhányókat raktuk fel.
Az izgalmas dolog viszont most következik!
A (pneumatikus) rakodókar
Rögtön az elején feltűnik néhány újszerű alkatrész. A kis szürke elemekből jó sok van, azoknak a pneumatikához lesz némi közük. A fekete markolókanalak pedig új elemek a LEGO palettáján.
Ha már a pneumatikánál tartunk, elővettem és lefotóztam az ilyen típusú alkatrészeket, hiszen ezek nagy részét (ha nem mindet) úgyis most kell majd felhasználnunk.
Az alkatrészek sorából már hiányzik egy kis kék pumpa, mert azt korábban beépítettem az alvázba.
Ez az első olyan Technic készletem, ami tartalmazza ezt a technológiát, s be kell valljam, kicsit idegenkedek tőle. Ifjabb koromban, amikor még gépészmérnöknek készültem, gyakran álltam elbűvölve egy-egy műszaki kiállítás valamelyik standjánál, ahol különböző pneumatikus szerkezetek dolgoztak. Érdeklődve figyeltem a finoman kidolgozott, precíz alkatrészek működését és álmodoztam róla, hogy majd valamikor én is tervezhetek hasonlókat
Ennek ellenére kicsit kétkedve fogadom a LEGO megvalósítását. Ugyanakkor persze kíváncsi is vagyok rá hogyan fog összeállni ez az egész, s főleg hogyan fog működni. Felveszi-e a versenyt gyermekkori emlékképeimmel? Meglátjuk!
Legelőször ezt a kis vázat kell megépíteni a karból. A sok kis kék csövecske kiválasztása nem nehéz, mert az építési leírás tartalmazza a csőhálózat 1:1 arányú rajzát, tehát a tengelyekhez és liftarmokhoz hasonlóan, ezeket is csak oda kell illeszteni az ábrához és rögtön látjuk melyik a megfelelő.
Erre, a pneumatikus elmekkel megtűzdelt forgózsámolyra fog rákerülni a rakodókar.
Ennél a résznél kicsit bajban voltam a megfelelő hosszúságú cső kiválasztásával, mivel itt nem volt 1:1-es ábra. Ez érthető is, hiszen ezek közül a csövecskék közül némelyik hosszabb, mint a leírás lapjai. Végül vonalzóval mértem le a megfelelőt.
Ezután, néhány oldalas kínlódás következett a pneumatika csövecskéivel. Átbújtatni és elrendezni ezeket a kissé vaskos gumicsöveket, néhol nem volt egyszerű. Ez alatt az idő alatt nem lopta be magát a szívembe a pneumatika.
Újabb taggal bővült a rakodókar. Itt már kicsit egyszerűbb volt elrendezni a csöveket, de nem is volt olyan sok.
Már csak a markoló-kanál elkészítése volt hátra. Igazán jól sikerült ez is.
Csatlakoztattam a kanalat a gémhez, az elemtartót is feltöltöttem friss elemekkel és beraktam a helyére. Szokás szerint két nagy piros pin rögzíti.
Mielőtt nekifogunk az 5-ös számú zacskóknak, így néz ki a szerkezet. Egy kicsit még talán a Terminátorra hajaz, de lényegében már minden funkciója működik. Nem is tudtam megállni, hogy ki ne próbáljam! A motor kicsit hangos, s ha a funkcióváltóval átkapcsolunk a pumpára, azért az is hallat egy kis pöfögő hangot, de az nem vészes. A többi pneumatikus alkatrész működése teljesen hangtalan természetesen. Csak akkor hallható egy-egy szisszenés, amikor kinyitunk egy szelepet.
Itt egy leheletnyit csalódtam a gépezetben, mert a kar teljesen jól vezérelhető és finoman működik, de a kanál letétele elég hirtelen. Szinte koppan az asztalon, amikor kinyitom a megfelelő szelepet. Csak akkor ereszkedik szépen, finoman le, ha óvatosan tolom át a szelep karját a másik irányba. Úgy is mondhatnám, hogy a kanalat a gravitáció mozgatja lefelé és nem a pneumatika.
A működtetése sem olyan bonyolult, mint vártam. Hamar el lehet sajátítani a négy kis kar kezelését és akkor szépen irányítható a rakodás. Nem túl fürge és nem is lassú. Teljesen olyan, mint az igazi.
Nehezemre esett elszakadnom tőle, de szerettem volna befejezni az építést és teljes pompájában megszemlélni a teherautót.
Így folytattam. Végül is már csak a kozmetikázás van hátra.
A pilótafülke
Felbontottam és kiborogattam az 5-ös zacskók tartalmát. Érzésre megint ugyanolyan sok alkatrész került elő belőlük, mint a legelső tasakokból.
Alig raktunk még össze néhány alkatrészt, de máris van egy klassz lökhárítónk.
Aprólékos munkával, egyre jobban kidolgozzuk a lámpák helyét és környékét. A Kossmann nevet azt hiszem, még sokáig emlegetni fogják, legalább is LEGO-s körökben J
Aha! Szóval így vannak kialakítva a hűtőrácsok. Erre nagyon kíváncsi voltam, mert a képek alapján nem tudtam kitalálni.
Készen is van az első karosszéria elem, amit érdemes hátulról is megtekinteni. Semmit sem bíztak a véletlenre. Minden megfelelően van rögzítve, nehogy játék közben lepotyogjon.
Bizony, nagyon alaposan elő lesz készítve azoknak a fehér paneleknek a helye. Egy elég érdekes keret kialakításával kezdjük a vezetőfülke építését.
Nem teljesen úgy folytatódik a munka, ahogyan számítottam rá. De érthető is, a belső tér kialakítása is fontos. Ha a panelek már a helyükön lesznek, kissé nehéz lenne az üléseket és a műszerfalat behelyezni.
No, ezt muszáj volt lefényképeznem. Ebben a 15 lyuk hosszú liftarmban csak két nyílás maradt szabadon (egyelőre).
Elkészültek az ülések is. Esztétikusak és nagyon kényelmesnek tűnnek.
Elengedhetetlen kellék a hűtőrács és a Mercedes embléma, ami egy pajzsra van rányomtatva, tehát ez nem matricázott elem. A hűtőrács kialakítása pedig teljesen megegyezik az előzőekben látottakéval.
Szépen lassan alakul a kabin is. Az egyik oldala lényegében már kész is.
Egyre komolyabb a fülke és már a műszerfal is a helyén van. Azért egy ilyem készletnél az a pindurka matricázott Mercedes embléma a dudán…
Elkészült a vezetőfülke, már csak a helyére kell illeszteni. Ahogy elnézem az ábrából, nem lesz könnyű kibogarászni.
Tényleg nem volt egyszerű megtalálni a rögzítési pontok helyét, de azért sikerült! Nagyon jól néz ki a járgány.
Nyitható az ajtaja és a pilótafülkét előre is lehet dönteni, egy többszörösen összetett csuklórendszer segítségével, mint az igazi teherautóknál. Érdekes megfigyelni ezt a szerkezetet, mert nem csak egy sima tengely körül fordul el az egész, hanem kicsit előre is tolódik a kabin.
Már csak a raktér van hátra. Ez nem tűnik nagy kihívásnak, mert csak két 6-os jelzésű tasak van. Igaz, hogy nagyok, de ezekben már szinte csak panelek és liftarmok vannak.
A raktér
Egy-két oldal és kész az első részegység. Ilyen szelvényekből fog állni a rakodófelület.
Kész a második szelvény is. Nem is értem miért nem írták oda az előzőnél az utolsó oldalra, hogy „x2”, hiszen ennek is teljesen ugyanolyan volt az építése. Erre kár volt elpazarolni azt a 2-3 oldalnyi papírt és festéket.
Az utolsó modul kicsit más, mint a többi, de ez érthető is, hiszen ez a raktér vége.
Teljesen be is fejeztem a rakteret. A hátsó ajtaja nyitható. Ezt egy kis karos mechanizmus tartja zárva. Már csak fel kell szerelni a teherautóra.
Így néz ki egyben. Nincs rajta semmi különös, egyszerűen csak lenyűgöző!!!
Már-már úgy érzem, ez a néhány pótalkatrész nem is járhat egy ilyen készlethez. Meg kell jegyeznem, mert közben nem tettem, de építés közben, néha kirepült a kezemből egy-egy elem. Azt viszont már mondanom sem kell, hogy jellemzően olyanok, amiből csak annyi van a készletben, amennyi kell. J
Készítettem még néhány képet a VOLVO-val is, összehasonlításképpen.
Igazából persze nem is lehet összehasonlítani őket, hiszen még a méretarányuk sem egyezik.
Összegzés
Ez az autó jóval összetettebb, mint a VOLVO homlokrakodó és igaz, hogy nem távirányítós, de sokkal több működő funkciója van. Egy igazi, 21. századi LEGO Technic készletet kaptam a pénzemért. Tökéletesen néz ki, játszható funkciói vannak, nagyszerűen kivitelezett, briliáns mérnöki munka eredménye. Teljesen a hatása alá lehet kerülni. A pneumatikus gumicsövek elrendezésén kívül minden pillanatát élvezni lehet az építésnek. Nagyon érdekes, ahogy kezünk között alakulnak ki az egyes funkciók megvalósításáért felelős szerkezeti elemek. És ugyanolyan érdeke megfigyelni ezek működését a teljesen összerakott modellen.
Az építési útmutató jól követhető, egyértelmű, bár a bonyolultabb szerkezeti elemek összeillesztésénél nem könnyű kibogarászni, hogy ki kivel van.
Csak egyetlen kérdés merült fel bennem. A LEGO 11-től 16 éves korig ajánlja ezt a készletet. Nagyon kíváncsi lennék egy ilyen korú ifjonc beszámolójára mind az építésről, mind a használatáról. Vajon van-e elég kitartás és főleg érdeklődés a fiatalabb generációban egy ilyen hihetetlenül összetett szerkezet megépítéséhez?
Minden esetre mindenképpen ajánlom, javaslom, sőt elrendelem ennek a készletnek a beszerzését, mert több órás kifogástalan élvezetet nyújt és a rengeteg elemnek köszönhetően még alternatívázásra is csábít. Ennyi elemből aztán biztosan sok mindent meg lehet építeni. Ráadásul egy olyan, ritka technilógia alapjaiba is bevezeti a felhasználót, mint a pneumatikus rendszerek felépítése és működése.
Köszönöm a figyelmet!
További jó játékot Mindenkinek!
2015 augusztus 17, 17:23