legénység hajó nélkül

siraly
282 napló
Építőverseny pályázat

Miután Miszlik Medárd kalózvezér bandájával elfoglalta a Szélkirálynőt, a hajóvesztett legénység a Mokka-szigeti kitérő után Datolyaparton gyalogosan vágott neki a rengetegnek, hogy Lovettába menjenek, Herdál király segítségét kérni. Jó ideig a tengerpart és az őserdő határán gyalogoltak, de egy földnyelvnél tanakodni kezdtek. Hamar sötétedett, és a kiszemelt célpont, Kókuszfalva még sok órányi gyaloglásra volt innen. A denevértámadástól tartva nem szerettek volna kint éjszakázni. A kapitány, Bojtos Benedek a térképet böngészte, és felfedezett egy rövidítő utat a dzsungelen át. Ez veszélyesebbnek, de gyorsabbnak tűnt, így nekivágtak, Rumini a késével vágta a sűrű növényzetet, hogy átjussanak. Mivel az ivóvizük is fogytán volt, egy forrást kerestek a térkép alapján. Útjukat egy mély, sziklás vízmosás keresztezte, ennek a partján indultak el. Nemsokára egy kidőlt fatörzshöz értek, amin Balikó és Rumini átkúszott felderíteni a túlsó partot. Ott áthatolhatatlan dzsungel fogadta őket különös, óriási büdös virágokkal, amikhez ha hozzáértek, becsukódtak. Bizony, ezek húsevő virágok voltak. A biztonságosabbnak tűnő túlparton folytatták hát útjukat, és nem vették észre, hogy különös, tollas hajú lények követik őket. Nemsokára egy foszlott, öreg kötélhidat találtak, de túl veszélyesnek tűnt, így inkább a közeli fákról vágott erős indákon leereszkedtek a patakhoz, ahol Rumini és Balikó végre megtölthette a kulacsokat. Rumini egy különös, derengő nevű követ is talált a patakban. Követőik, a riapcsok itt előbújtak, nyilukkal megsebesítették Rumini kezét, a sziklákról levezényelték a legénység többi tagját és a Cukota-hasadékba, egy védett barlangba terelték őket. Itt biztonságban éjszakázhattak, másnap pedig megismerhették a kezdetben ijesztőnek tűnő, de barátságos ripacsokat.

Ezt az izgalmas részt építettük meg a legénység pár szereplőjével és Grimbusz Miskával és Illakavával. Andris (12) és Eszti (9)