Irány a Hold

supi
12 napló
Egyedi elemekből épült

Történet

Harminchét év után az ember újra közelről kutatja a holdat. 2013 év végén megkezdte munkáját a Yutu (magyarul jáde nyúl) holdjáró, amelynek feladata a következő hónapokban ásványokat és felszíni mintákat elemezni. A holdjárók sikertörténete az Apolló program végére nyúlik vissza, jármű megálmodója, a Holdautó-program műszaki igazgatója, a magyar Pavlics Ferenc volt. Járművei három alkalommal is elérték a Holdat (Apolló 15, 16, 17). Személy szerint nagy rajongója vagyok az Apolló programnak, az űrjárművek pedig mindig is kedvelt LEGO-témák voltak. Ragyogó alkalom, hogy egy közös építéssel mutassam meg kisfiamnak, mitől is holdjáró egy holdjáró.

Jellemzők

Az Apolló holdjárók szerkezetét nem tervezték különösebben masszívra, mivel a földinél hatszor gyengébb gravitációs térben használták. Utasai, két asztronauta kb. 18 km/h maximális sebességet érhettek el. Helyet kellett szorítani a felszereléseknek és a gyűjtött kőzetmintáknak is. A kb. 200 kg-os jármű valamivel kevesebb, mint 500 kg tömeget fuvarozhatott a holdfelszínen. Fontos tartozékok a rövid és hosszú hatótávolságú antennák és a kamerák. Az asztronauták botkormányt használtak, a fémbevonatú kerekeket pedig mechanikus fék blokkolhatta. A motor energiát akkumulátorok szolgáltatták. Mind a négy kerék kormányozható volt, így biztosítva a rendkívüli fordulékonyságot, akár a saját tengelye körül is.

(A képeken látható holdjáró nem egy bizonyos tipust mutat be, hanem több példány jellemzői alapján készült)