Enzo Ferrari
LEGO 8652 Ferrari Enzo
Az Enzo Ferrari egy tizenkét hengeres középmotoros sportautó, melyet 2002-ben mutattak be. Nevét a gyár alapítójától, Enzo Ferrariról kapta. Építése során Formula 1-es technológiát is használtak, például a sebességváltó vagy a fékek esetében. Az F-1-es tapasztalatok felfedezhetőek az autó orrának kialakításában is, mely rendkívül szögletes.Az Enzo karosszériája, váza, valamint a féktárcsái szénszálas anyagokból készültek. Az Ferrari formáját a minél tökéletesebb aerodinamika miatt alakították ilyenre. A kocsi alja teljesen burkolt, ezáltal a menetszél a lehető legjobban áramlik ezen a helyen is. A hátulján diffuzort alakítottak ki, hogy segítse az autó stabilitását menet közben.
A V12-es motort bárki megpillanthatja, aki a kocsi fölé hajol, mert a motorháztető átlátszó anyagból készült. A sebességváltó is F1 stílusú, a kormánykerék mögötti kapcsolókkal működtethető. Az ajtók felfelé és előre nyílnak.
Az Enzoból mindössze 400 darabot gyártottak, és ezekből is csak a Ferrari által kiválasztott törzsvevők vásárolhattak. Kár, hogy én nem lehettem köztük…
Az általam bemutatott Racers készlet 2005-ből származik, és a 8652-es cikkszámot viseli. Ebből a dobozból megépíthetjük az utcai autók világából az egyik leggyorsabbat. Az elkészített Enzo modell 1:17 méretarányban készült. „B” verzióként egy F333 SP típusú versenyautó rakható össze. Tehát ha azt nézzük, akkor kettő az egyben szettről van szó.
A doboz 477 db LEGO kockát, 1 db építési füzetet (itt jegyezném meg, hogy mind a két autó összeszerelése ebben a füzetben van szemléltetve) és 1 db matricaívet tartalmaz. A kartonból készült tárolóegység egy kicsit túlméretezett, szerintem egy kisebben is simán elfért volna a tartalom. De hát tudjuk jól, a reklámnak meg van a maga szerepe. Minél nagyobb, minél csicsásabb, annál jobban megfogja a vásárló figyelmét. Hologramos matrica teszi exkluzívvá a terméket. Eredeti Ferrari felirat, sorszámmal ellátva. Hűűű, nem semmi!
Akkor lássuk, hogy miből élünk:
Az építési útmutatót lapozgatva azt vesszük észre, hogy három nagyobb szekcióra van osztva az építés. Első mozzanatként az autó alvázát kell összeállítani, ezt követi a hátsó traktus, végül az Enzo utasterét és az orrát fejezzük be. Ha ezekkel megvolnánk, a matricák felragasztása van soron. Viszonylag kevés, ám annál jellegzetesebb matricák vannak a készlethez csomagolva. Tipikus Ferrari logo kerül mindenhova.
Nagyobbacska lapok és kockák lesznek a kiindulási pontok. Itt most tényleg, a szó-szoros értelemben nagyobbacska téglalapokat kell beépíteni. Ferde elemekből a diffúzor is elkészül. Az összerakott alváz megadja nekünk az autó hosszát.
Technic elemeket felhasználva egy belső vázat kell elkészíteni. Itt aztán mindenféle kockát, az „L” alakútól a „T” formájú bizgenytyűig, mindent megtalálunk. Ez plusz erősítést ad a szerkezetnek. Később erre fognak felkerülni a különböző alkatrészek, kerekek.
Az utastér mögötti szekciót kezdjük felhúzni, lentről fölfelé haladva. Ívelt és ferde darabok felhasználásával alakul a hátsó rész. Itt már kezd kirajzolódni az Enzo-ra jellemző levegőbeömlő nyílás. A diffúzor fölötti szakaszt is pikk-pakk összedobjuk. A hűtőrácsot tökéletesen leutánzó bordás kockákat is a helyükre rakjuk, ezáltal lesz valósághű a modell.
Áttérünk a motorra. Egy 6x6-os lapra fogjuk megépíteni a kis pöttyökből, csempékből és hajlítható elemekből álló erőforrást. Természetesen felkerül rá a Ferrari embléma.
A kerekeket áthidaló részek a helyükre kerülnek, nekilátunk a hátsó lökhárítónak. Amilyen egyszerű, olyan szép. A lámpák, kipufogók imitálása piros és szürke pöttyökkel történik.
A motorteret elrejtő tető megépítése van soron. Spécin ívelt, átlátszó, valamint sima csempék alkalmazásával elkészül a motorháztető. Ezt azért komolyabban is meglehetett volna oldani. Nem lehet belátni a motortérbe. Szerintem ez elég nagy gond.
A jármű bő kétharmada már elkészült. Nincs más dolgunk, csak be kell fejezni az utasteret és a Ferrari orrát. Ez a két rész mondhatni egyszerre épül. A kagyló formájúnak nem nevezhető üléseket elkészítjük, és vele párhuzamosan megépítjük a gépezet elejét. Itt említeném meg, hogy az autó belseje egy kicsit el van nagyolva. Oké hogy van műszerfal meg valami kormányféleség, de azért én többre számítottam. Az ülések se a luxusról árulkodnak nekünk. Még egy villamos szék is kényelmesebb lehet. Na mindegy.
Sajnos nincsenek nyitható ajtók, azokat fixre kell beépítenünk. Az első fényszórók is gyárilag kaptak festést (ez ugyan sokkal jobb, mintha matricázni kéne, de akkor is).
Kár, hogy nem LEGO-ból kell azokat is kirakni. Sokkal vagányabb lenne úgy a sportkocsi, ha minden egyes egysége kockából állna.
Kerekek fölötti ívelt tagok felhelyezését követően, nekilátunk a hegyes csomagtartó tetőnek. Nem nagy kaland. Mindössze 7 darab elemet kell felhasználni, majd a már megépített álvázhoz kell csatlakoztatni. A nagyon komoly visszapillantó tükrök az első kerekek mögött kapnak helyet. Talán ez az egyik legbonyolultabb része az autónak.
Ablakok beillesztése után nem marad más feladatunk, mint a négy felnire felhúzni az abroncsokat és a matricákat elhelyezni a magadott helyeken. Ezzel készen is volnánk.
A vörös démonról készített fotók következnek. Akár csak egy műszaki rajzot látnánk. Itt már láthatóak azok a felületek, amelyeket matricával kellett díszíteni. Van egy-kettő…
Egy kis szubjektív rész:
Nos az építésbe megint sikerült belemélyednem. Zenét szoktam hallgatni közben és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a második 80 perces mix szólal meg. Pedig még csak a füzet felénél jártam. Hát igen. Ha az ember belelendül abba, amit szeret csinálni, szinte repül az idő. Ezt magyarázza az is, hogy majdnem három órát töltöttem el az alkotással (fényképezéssel, mindennel együtt).
A matricázást ennél a készletnél elengedhetetlennek tartom. Csak a Ferrari emblémák, feliratok felragasztása sokat dob az összképen. Igaz van vele egy kis macera, de mindenféleképpen szép látványt nyújt.
Az összerakott autóval szemben vegyes érzelmeim vannak. Jó és rossz gondolatokat egyaránt el tudok mondani róla. Kezdjük is a rosszabbikkal: az utastér. Túlságosan egyhangú. Ez a piros belső nem áll jól neki. Egy krémszínű vagy szürke-fekete fülke sokkal szebb lett volna. Meg hát ott van a kormány is. Ez mi ez? Fogaskerékből tákolt valami izé. Förtelmes.
Másik nagy negatívum, a motorháztető. Ha megnézzük az eredeti verdát, ott is átlátszó anyagot használtak fel. A tető alatt látni kéne az erőforrást. Itt nem is tudom, hogy miért kellett eldugni a kíváncsiskodó szemek elől? Egy szebb felnit is megérdemelt volna a szett.
Tudok azért szépeket is mondani az Ferrari-ról: vegyük például a levegő beömlő nyílásokat. Roppantul el lettek találva. Tipikus Enzo vonalak mindenhol. Mind az első, mind a hátsó kerekeknél elhelyezkedő hasadékok szépen ki lettek dolgozva. A bordás kockák használata, szinte az egekbe emeli az összképet. Jól imitálja a hűtőrácsokat.
A járgányt hátulról szemlélve arra a következtetésre jutunk, hogy mérhetetlenül vagányra sikeredett. Itt kapnak helyet a lámpák, kipufogók, továbbá a diffúzor is itt rejtőzködik. Nem sok elemet kell felhasználni, ám a végeredmény: fenomenális.
Egyik nagy kedvenc részletem nem más, mint maga a V12-es motor. Ügyesen lekoppintották a tervezők. Határozottan össze van rakva, nem is tudok rosszat mondani róla.
Érdekességnek tartom az autó ablakait. Ilyen méretarányban más megoldásokat használnak (csak a kereteket készítik el), itt mégis valódi ablakok vannak. Érdekes…
Összességében egy színpompás sportkocsi, igazi olasz vérmérséklettel. 260 mm-es hosszával és 477 db LEGO kockájával nem számít kicsi járműnek. Azonban a 8157-es Formula 1-es autóhoz képest, mégis csak eltörpül.
2014 április 16, 10:19