Első kiállításom
Sziasztok!
Január utolsó hétvégéjén, Budakalászon LEGO kiállítás volt. Előtte egy héttel tudtam meg, hogy én is kiállíthatom vendég kiállítóként a gyűjteményem. Az előzménye az volt, hogy az egyik közösségi oldalon láttam a plakátot, és megkerestem a szervezőket, „mi lenne, ha” című mondatommal. Szinte azonnal válaszoltak, és kértek pár képet a terepasztalról. Akkor pislogtam egyet, hogy terepasztal? Nekem olyan nincs :D Aki már olvasta a naplót a gyűjteményről, tudja, hogyan, milyen elrendezésben tárolom a szetteket. (itt) Még aznap rendeltem pár útalapot a Kockashoptól, hogy egységes legyen az összkép és elkezdtem otthon az étkezőasztal és egyéb bútorok összetolásával összeállítani az várost. 4 alap mély és 7 alap széles területtel gazdálkodhattam. Meló utáni éjszakába nyúló két nap következett, és elkészült. Pozitív visszajelzés fogadta az összképet. A házak tetején lévő heliket elvileg be akartuk lógatni, ez volt a terv.
Miután kész voltam, újabb fejvakarás következett, hogy is lesz a logisztika címmel.J Pár dobozzal sikerült megoldani ügyesen a bepakolást.
Péntektől vasárnapig tartott a kiállítás, ezért csütörtökön munka után egyenesen oda mentem, és kezdtem az összerakást. Potom öt óra alatt sikerült is kicsomagolni, kirakni mindent. A helyszínen derült ki pár dolog, hogy lehetett volna még egy lappal mélyebb az asztal és, hogy a helikoptereket nem tudom belógatni.
Végül azért csak összehoztam a terepasztalt, ami nekem és a társaimnak is tetszett. Mindig megkapom, hogy zsúfolt az asztalom. :D De ezek most kivételesen dicséretek voltak. A helikoptereket nem tudtam végül belógatni, így az város szélén kaptak helyet. Itt jegyzem meg, nem felvágásként, de még egy nagy doboz a kocsiban maradt, tele járművekkel. Ebből is látszik, hogy az épületek mentén kell fejlődnöm.
Mindhárom nap részt vettem a kiállításon teremfelügyelőként és nagyon élveztem. Begyűjtöttem a rengeteg elismerő tekintetet, gyerekektől, szülőktől egyaránt. Emellett akadt időm a többi kiállító gyűjteményeit, építményeit is megtekinteni, elismerésre méltó volt minden egyes terepasztal. Volt minden, ami ilyenkor kell, technik, duplo, SW stb. Ráadásul új barátokra is szert tettem.
A gyűjteményem 80%-a gyári szettből állt, ami miatt először aggódtam, de a végén azt is örömmel nyugtáztam, hogy kellenek a gyári szettek is egy kiállításra, hogy a gyerekek viszont láthassák a készleteiket, vagy eldönthessék, hogy mi lesz a következő, amit megvásárolnak.
Még egy érdekesség…. Azt hittem demotiváló lesz látni a komolyabb gyűjteményeket, és azt, hogy mennyire „kis ember” vagyok még én, de nem. Igen is motiválóan hatott rám és sajnos a pénztárcámra is a kiállítás sikere, és eldöntöttem, hogy egy olyan nagy asztallal fogok készülni a következőre – remélem lesz következő – amilyet még én se láttam J Az erőssége abban fog megnyilvánulni, hogy az összes épület egyedi tervezés, építés lesz, és ezek nem a moduláris épületek világát fogja tükrözni, hanem egy nagyváros képét, tele magas épületekkel és forgalmas utcákkal.
De erről majd egy későbbi naplómban fogok tudósítani.
Még azt jegyezném meg végezetül, hogy az építése az asztalnak majd öt óra volt, viszont vasárnap zárás után 1 órán belül bedobozoltam az egész pereputtyot.
Köszi, hogy elolvastad! Következő naplóm már az idei city készletekről fog tudósítani.
Üdv, Ákos
2017 február 11, 00:04