A majdnem gyilkosság - 2. rész

Rumini
59 napló
Ismeretlen készlet

Hát, sziasztok újra!

Az én nevem Lajgút Myroslav Theodor és 12 éves vagyok!

A mai naplómban folytatjuk a gyilkosságos sztorit a múltkorról. Szóval itt is lennék a második részével! (Ha még nem olvastad az elsőt, katt ide!)

Na, szóval a múltkori alkalommal nyitott volt a vége, ami lehet, hogy fölcsigázta az érdeklődéseket a sztori folytatása iránt. Szóval, rájöttem, hogy annak a végét nem mondom el, hanem egy új sztorit fogok bemutatni, de lényegében egy folytatást, de előtte, még szeretnék pár szót szólni az építéssel kapcsolatban.

Építés:

Eredetileg az építményt nem ennek a sztorinak a folytatására akartam, hanem egy külön történetnek. Szóval amiatt is lehet, hogy fura lesz időnként a szürke tábla, vagy hogy zöld hátteret raktam be. (Erről majd a napló végén még beszélek.) Az állomást már korábban megépítettem, azt csak beleépítettem a helyre. Mellé csináltam egy hosszú egyenes sínt. Na, de egyelőre nem akarlak még untatni titeket ezekkel, mondom inkább a story után. Szóval...

A történet:

Szép időre virradt Lego City, csak egy picit volt felhős. Sok kis gyerek a játszótéren visongatott, a szüleik "nagy örömére". Egyesek otthon játszottak a társasokkal, a Legokkal, a kisautókkal. Viszont Helga (akit már ismerhettek az egyik naplómból. Amúgy azóta már sokat javult a viselkedése, és már néhanapján ötöst is kap, de még négyes az átlaga.) a kutyáját sétáltatta a csendes, nyugodt utcák közt, egyedül.

Egyszer csak a fal mögül két rabló ugrik elő. Az egyik teljesen fekete ruhában volt, arcán, a szeménél valami nagyon csúnya seb lehetett, mert azzal a szemével nem látott. Kezében egy pisztoly. Helga nagyon megijedt, mozdulni sem mert. Ekkor meghallotta, hogy eldörren a pisztoly, érzett egy szúrást és egy fájdalmat, amitől aztán elkezdett elsötétülni a világ előtte. A kutyával is megtették ugyanezt.

- Dehát főnök! - kiáltott a másik, aki átlagos rabló ruhában volt. - Szegény kutyust miért kellett megölni?!

- Te ostoba! Nem látod, hogy ez az altató pisztoly?!

- Dehát nem arról volt szó, hogy megölünk egy gyereket, hogy még inkább kutassanak utánunk, és már megint elszeleljünk előlük, hogy aztán újra valami "gazságot" tegyünk?

- Na, te agyalágyult! - kezdte a sötét ruhás. - Egy, így nem ölünk embert, hányszor mondjam már? Így csak a piti kis bűnözők ölnek!!! Mi nekünk kell bele valami csavar! Kettő, hangosan ne ordibáld el a tetteinket, házak vannak a közelben. Három, pofa be!!! Gyerünk láncold meg, én húzom magunk után most, a kutyát pedig hagyd itt. Ő nem kell.

Így mentek el a vasútállomásra, ami le volt zárva. Kivolt írva az útnál, hogy az állomás zárva filmforgatási célokból. Ezt a rablók bonyolították le. Szóval idejöttek.

-Gyerünk láncold hozzá a sinekhez, mert sietnünk kell! - kelt ki magából a sérült arcú.

Ígyhát a másik bandita hozzá láncolta a sínekhez Helgát. Ezután elszeleltek. Ekkor Nóra, egy rózsaszín hajú lány közeledett az úton. A telefonját bámulta, olvasta a híreket a LegoArcBook-on, és nézte az új posztokat az LegoInsta.com-on. Így nem vette észre a táblákat. Megérkezett az állomásra, és leült, hogy várja a vonatot, közben telózzon. Föl se nézett a mobiljából, így nem vette észre a kislányt a sínek közt.

Mindeközben a két gaztevő, megkereste a vonatot, és a vonat vezetőt, akit elkábítottak, és lefogtak. Ekkor odahurcolták Laura ikertesóját, Larát. Őt elaltatták. Aztán kicserélték a ruháit a vonatvezetőjére, aki meg kénytelen- kelletlen, fölvette Lara ruháit. Neki a száját betapasztották, hogy senkinek ne tudjon szólni, és leláncolták. Mindez után a vonatot elindítottá, hogy maximális sebességgel haladjon.

Fél órával később:

Helga ébredezni kezdett, mert fura hangokat hallott. Mintha a sín zakatolt volna. Elkezdett ordítani segítségért, mert meglátta a közeledő vonatot. Erre Nóra föleszmélt, körülnézett, és meglátta a sinek között vergődő kislányt, és a vonatot. Ijedtében eldobta mindenét és szaladt a sinek közé. A vonat már csak alig pár méterre volt. A hajcsatjával gyorsan kioldotta a lakatot, és megfogta Helga kezét, és egyszerre elugrottak a sinektől. Pont jókor. Amint földet értek, a vonat mellettük elzakatolt, kis darabokká változtatva a láncot éles kerekeivel.

Helga nagyon hálás volt. Megköszönte tiszta szívből Nórának, aki már hívta is a rendőröket. Amikor a rendőrök megérkeztek mindenről beszámolt.

-Mintha az egyik rendőr szitkozódott volna a menekülésem történetére - suhant át a gyermek agyán. - Na, mindegy!

Az állomást lezárták. Az egyik rendőr önként jelentkezett, hogy ügyel az állomásra, holnap reggelig.

Epilógus:

Este van. A nap már lement. Az állomáson, gyengéd sárga fénnyel világítottak a lámpák. Egy rendőr vigyázott az állomásra. A sötétből viszont egy árny vált ki. Cilinderben, sálban érkezett egy ember.

-Ki vagy? - kérdezte a rendőr.

-Ki vagyok, ki vagyok, te agyalágyult. Én vagyok az! Fülöp!!! Frigyes a testvérem! Ő az, akinek van az a tudod, temetési vállalata! Na, de nem ez a kérdés! Sikerült a terv?!

-Nem. Egy ostoba járókelő belerondított, a vonatvezetőt megtalálták, a vonatot sikerült sajnos megállítani, a ....

-Nem sikerült a terv?! Ostobák!!! Ennyire nem lehettek ügyetlenek! Újabb tervet kell kieszelnünk!!! Így is torkig vagyok ezzel az egésszel. Értem, hogy ez mind a nagy tervre megy, de attól még elegem van! Te egyáltalán, tudod mi az a nagy terv?! Tuskó, ostoba fajankó...

Ezzel a zárószóval el is tünt a homályban.

-Még, hogy én ne tudnám a nagybetűs tervet?! - morogta magában a rendőr, akit mellesleg Leo-nak hívnak. Azt a nagyszabású tervet, ami az évezred sztorija lesz?! Azt a tervet, ami abból fog állni, hogy........

VÉGE!

Jó, jó, tudom. Már megint nyitott lett a befejezése a történetnek. De kénytelen vagyok ezt tenni. Nem akarom lelőni a végét. Szóval, így már tudhatjátok, hogy lesz ennek folytatása is.

Megígértem, hogy még mondok pár szót az építményről.

A zöld cucc, ami időnként ott van, az a zöld hátteret akarja jelezni, amit a rablók hoztak oda, hogy hihetőbb legyen, hogy ez egy filforgatás.

Ezt most találtam ki. Eredetileg én ebből a naplóból, azt akartam, hogy olyan legyen, mint egy filmjelenet, hogy a rablók leláncolják a lányt, és az utolsó pillanatban egy hölgy megmenti őt a száguldó vonattól. De amikor elővettem a két rablót, rájöttem, hogy én nem így akarom ezt. És itt alault meg bennem, hogy ez a folytatása lesz a múltkori sztorinak.

Alapból emiatt is volt olyan kopár az egész, mert úgy gondoltam, hogy majd ráfogom ezt a zöld háttérre, hogy amiatt nem kellenek növények.

Na, alapból ennyit akartam mondani!

Remélem tetszett ez a történet, és remélem már várjátok a folytatást!

Szép további nyarat mindenkinek!

Rumini

Képek: