Az igen magas pontszámmal zárt végigjátszás után született néhány alternatíva a kezeim közt, melyről már sikerült beszámolnom. Nem tudtam azonban nyugodni, és még legalább egy furcsa röppenő szerkezetet el akartam készíteni, méghozzá nem történeti távlatokból, hanem napjaink kínálatából. Így született meg a számos érdekes repülőgép tervezéséről ismert figura, Burt Rutan egyik egyedülálló gépének vázlatos másolata. Legutóbb pedig a pihenés jegyében játszadoztam kissé a kockákkal, megépítve az - eddigi - utolsó 60064 alternatívámat. Fogadjátok hát szeretettel két újabb MOComat eme nagyszerű készletből építve!
|
nyilván sok közelítéssel kell majd élni... |
Ujjmenések
Burt Rutan kiváló repülőgép-tervező, és igencsak zavarta, hogy a kis kétmotorosok gyakorlatilag repülő koporsóvá válnak, ha valamely motor felmondja a szolgálatot. Ez javarészt amiatt történik így, mivel a levegőben maradáshoz szükséges minimális sebesség elérésére ezeken egyetlen motor sajnos nem alkalmas, és hát az aerodinamikában az aszimmetria igen érdekes erők ébredését is segítheti. Ennek ellenére az úriember pontosan az aszimmetriában találta meg a megoldást, s bemutató jelleggel megtervezte, majd megalkotta azt a modellt, melynek kritikus sebessége jóval alacsonyabb a hagyományos modellekénél, így egy motor is szépen fenn tudja tartani a levegőégben. A keresztelőn a Boomerang nevet kapta a drága, mivelfelülnézetben ezt az eszközt imitáló képet mutat, s már az első pillantások során meggyőződésemmé vált: ezt pedig meg kell építenem.
A fenti rajzok sokat segítettek az erős kísérletezésbe torkolló építgetés során, ám az idétlen forma csak igen nehezen akarta magát megadni a legó elemek szabta korlátoknak. Bőségesebb elemválasztékból bizonyára nagyságrendekkel hamarabb végeztem volna, de akkor hol marad a kihívás?
Az Eurobricks-en fel is pakoltam az eredményről készült képeket, de többen is belekötöttek az akkori eredménybe, mondván: túlontúl előrenyilazottak a szárnyak, vaskos a farokrész, stb. Ezen felbuzdulva újabb vérmes próbálgatás, és az elemek újraosztása, rendezgetése következett, melynek során újabb kupac változat alakult ki, de sehogy nem akart az igazi lenni. Ha sikerült elkapni a szárnyak pozícióját, akkor csak ragasztott szoborként lett volna hajlandó "működni", ha viszont játszhatót csináltam, akkor elrondult. A köztes ábrát a fejlődésről alant láthatjátok:
Nagy nehezen sikerült kompromisszumos megoldást találni, melynél a szárnyak pozicionálásához még a jégcsákányt is ellőttem, de szinte tökéletes lett, s csak a fejre állítást nem tolerálja. Utóbbi esetben a szárnyak ugyanis - hála a gravitációnak - lekornyadnak ama Föld felé. Szerencsére, ha visszafordítjuk, akkor a szárnyak sikeresen megtalálják a nekik tervezett pozíciót, és mehet tovább a játék. A következőkben tanulmányozhatjátok kissé, mire jutottam.
Remélhetőleg nem untattam halálba túl sok Olvasónkat, annál is inkább, mert utolsó, dilisnek indult (aztán valamilyennek sikerült) alternatívám még hátra van.
F-modell: Arctic Gym
Kissé kifáradva a bumerángos megpróbáltatások miatt, úgy döntöttem, hogy építek még egy ötödik alternatívát, aminek nincs sok köze sem az alapmodellhez, sem az előző alternatívákhoz. Számos tudatalatti ötletemből végül egy konditerem képe rajzolódott ki lelki szemeim előtt, s neki is álltam elemeket szortírozni, hogy majdan berendezhessem az erőnléti központot, mely a távolba szakadt kutatóknak biztosítja az aktív kikapcsolódást. Röviden be is mutatom, mi sikeredett:
Rendes alaplap híján dönthettem: vagy összetákolom, ami van, vagy külön egységeket képzek. Én az utóbbi mellett döntöttem, és emiatt nem is különösebben mozgatható a komplexum, de egy szabad alaplapra felépítve már igencsak meghálálja magát. A bemutató során a 3 minifig is fontos szerepet játszik majd, hiszen rajtuk keresztül jobban értelmezhető szinte minden. A pilóta először súlyemeléssel próbálkozik, s bár eleinte gondolkodóba van esve, hamar feltalálja magát. A jókora súlyzók ijesztőek nekünk, hétköznapi AFOLoknak, de egy masszív repülőgép-vezető simán elbánik ezekkel a cuccokkal.
Sajnos van, amikor túlzásba esnek hőseink, mint a következő képen is, amikoris a túlzott súly megemelése sajnálatos következményekkel járt.
|
hoppácska! |
A kutatók sem restek, s míg a hölgy evezőpadon gyúr, addig a hapsi a lapsúlyos kondigéppel kínozza magát.
A közösségi élet az ilyen elhagyatott helyeken még fontosabb, mint egyébként, ezért az edzésszünetekben a társaság össze-összeül egy-egy forró italra.
|
gyerekek, miért bundában edzünk? |
Hipp-hopp, hogy eltűntek! csak nem lógnak még mindig?
Szerencséjükre mondom, nem. Az egyik kutató máris a futópadot koptatja, közben a pilóta valamit keres a szekrényben. Á, leszedte a falról a dicsőség-polcot a törékeny trófeákkal együtt, s nyilván védett helyre rakta! De vajon miért?
Hát persze! Egy kis boksz-gyakorlás mindig jót tesz, s a zsák püfölése simán veszélyeztethette volna a trófeák épségét.
Majd' elfelejtettem! A friss levegőért a tetőn elhelyezett nagy hatásfokú rekuperátor, a finom, ám frissítő légmozgásért pedig 2 (vélhetően Powerfoil) ventilátor felel.
Én természetesen jól kitoltam minddel, s előcsempésztem a három díjjal ékes polcot, de úgy látszik, nem vigyáztam eléggé, és a szekrény felső ajtaja résnyire nyitva maradt. Mi lesz, ha lebukom?
Szerencsére nem így lett, így még van lehetőségem elmondani a konditerem legfőbb szabályát (kissé Szörny Rt.-s áthallással):
"MINDIG SOSE egyél az épület mögötti sárga hóból!"
2015 február 10, 13:44