Végigjátszás (alternatívákkal): 60064 Arctic Supply Plane - 2. rész
Mindegy, annyira megtetszett ez az Arctic téma, hogy könnyen lehet, hogy rárepülök a szériára, de addig is ujjmenési ingerem támadt tőle. Amint az első részből kiderült, a göbzi nem egy tucattermék, hanem igen pofás, jó kis minifig-kompatibilis darab, spéci kéttörzsű kivitelben, robbanómotoros meghajtással (ahogy az hideg vidékre illik). Nomármost, a dupla törzs nem hagyott nyugodni, s kiterjedt kutatásba kezdtem, hogy ez vajon mennyire elterjedt, van-e még érdekesebb fazon, ésatöbbi ésatöbbi...
Igyekeztem minifig-arányossá tenni, ami az egybepanel kabintető mérete miatt viszonylag egyszerű volt.
a műszerezettség kissé modernebb, mint az eredetiben |
Az eredetit már megmutattam, de most ismét így teszek.
Látszik, hogy a színvilág kényszerűen eltér, és sok a közelítés, de számos ponton sikerült elkapni egy-egy jellegzetes momentumot.
a tolóüzemű motor a fő jellegzetessége |
Erősen kerékhiányos készletről van szó, így a landolt verzió elkészítése nehézségekbe ütközött, de kitrükköztem.
via the-blueprints.com |
A kis Fokker után úgy döntöttem, keresek valami eszetlenül szokatlan kialakítású repülőgépet, de továbbra is a kettőzött farkú kialakításnál maradva. Hosszas csapongásaim fantáziagépek sorához, A Virgin űrrepülőgépéhez, a SW kibővített univerzumának egyes járgányaihoz is elvezettek, mígnem meg nem pillantottam a 2. világháborúban (többnyire) haditengerészeti járőrgépként használt, igen extra fazonú szárnyascsanakot.
A BV 138 típusjelzésen felül Seedrache, azaz tengeri sárkány néven futott ez a - kevesebb, mint 300 példányban, több altípusban gyártott - hárommotoros. Kifejezetten vízi le-és felszállásra kialakított fazonja még nem lenne önmagában kirívó, ám a csámpás klumpára emlékeztető test (lásd gúnynevét is: "Der Fliegende Holzschuh", azaz repülő fapapucs), és a harmadik - fent tornyosuló - motor kialakítása, valamint a választott almodellnél látható, kétféle propeller alkalmazása pont elég indoknak látszott, hogy válaszoljak a kihívásra. Több esti molyolást ért meg a dolog, mire úgy-ahogy elfogadhatónak ítéltem a közelítés szintjét, s igyekeztem továbbra is minifig-kompatibilisnek maradni, amennyire lehet.
A pilóta sajnos csak deréktól fölfelé fér be, de ennyi áldozatot meg kellett hozzak, ha nem akarok plusz egy hónapot azon vacillálni, hogy hogyan lehetne átalakítani az egészet a totális minifiguralitás érdekében.
a botkormányt csak ő tartja... |
További érdekessége a gépnek, hogy egyetlen egy sem élte túl a háborút, s egy dániai múzeum viszonylag egyben lévő bemutató darabja is komplett roncs. Mindezek mellett is remélem, hogy azért sikerült a hangulatából elkapni valamennyit.
via wikipedia |
Mindezek után itt van néhány fotográfia az általam megkockásított változatról
az első lövész csak a védögömböccel került szimulálásra |
a hátsó lövész viszont a leányzó lett |
Nézzük, hogy áll neki a repülési pozíció!
szegény, biztos fázik... |
Végezetül egy oldalnézeti...
via militaryfactory.com |
Azonnal megfogott ez a lehetetlen forma, és elhatározássá vált bennem a lemodellezésének igénye. Mielőtt azonban nekifogtam volna a tényleges munkának, előbb utána akartam járni egy s másnak, hogy jobb utánépítést tudjak csinálni, így rajzokat, aerodinamikai fejtegetéseket, sőt, egy rövid videót is sikerült áttanulmányoznom, és mondhatom, megérte.
Ezek után kifejezett örömmel és várakozással kezdtem szortírozni az elemeket színek szerint, hisz a kötött kabinmérethez irdatlan szárnyfesztáv dukált, viszont nem akartam nagyon skótkockásba csavarodni. A szárnyvégek feltörése és a kabintól szeparált törzs hengeressége nagyon erős problémaként jelentkezett eleinte, de aztán ahogy rakosgattam a darabokat, és egy-egy részlet elkezdett pofásodni, már láttam reményt a kivitelezésre. Hamarosan eljött a pillanat, amikor a - már felépítményekkel megrakott - fél szárnyakat össze kellett növesztenem, s ennek stabil kivitelezése nem is volt olyan egyszerű, mint elsőre gondoltam volna. A repcsi mindenáron ketté akart törni az illesztésnél. Kb. a tizedik megoldás lett csak játszhatóan stabil, de megoldottam. Elegendő ablaküveg híján mindenféle maszatokkal rondítottan el a kabint, hogy legalább szimuláljam a dolgokat, s közben arra is igyekeztem figyelemmel lenni, hogy minifig is pakolható legyen a gépbe, és az egész egyben is maradjon.
A hajtómű az iteratív fejlesztgetés során számos "sérülést" szenvedett, azaz többször maradt a kezemben, mint ahányszor a modellen, de ez nem törte le lelkesedésem. Végül kialakult egy nagyjából elfogadható váz, amit fel akartam turbózni kissé. Ennek fényében kerekekkel láttam el őkelmét, s még "kormányozhatóvá" is tettem a farokrészen alkalmazott - eredeti funkciójától persze megfosztott - lapát segítségével. Itt van hát a sorozatgyártást soha meg nem érő, meglepő fazonú BV 141 felderítő kockába öntött utódja, mely játszható minőségben, és az elemek adta korlátok közötti hasonlóságot biztosítva jő meghódítani megannyi várost, de még a sarkvidéket is!
a szárnyvégek feltörése csak ennyi... |
elég aszimmetrikus? |
A kabin alakját ettől jobban nem tudtam szimulálni, egyrészt a panelek, másrészt a minifiguralitás miatt.
Mára tehát ennyi változat jutott, de most kedvem támadt egyéb járgányok megépítésére is, így nem kizárt, hogy egy harmadik epizóddal is jelentkezem majd. Addig is szóljatok hozzá, mi a véleményetek a megalkotott "szörnyekről", esetleg Ti milyen lehetőségeket láttok a készletben, mit lenne érdemes kihozni belőle. Ha valaki volt oly elvetemült, és csinált is valamilyen átépítést ehhez a szetthez, nyugodtan küldje el nekünk, kirakjuk a végigjátszásba, hátha más is kedvet kap a kísérletezéshez
2015 január 16, 14:58