Orom-szigeti kitérő

Andoritka
13 napló
Építőverseny pályázat

A két barát a raktár ajtajában körülkémlelt. Mindenki a fedélzeten volt elfoglalva, nem járt arra senki. Besurrantak. Rumini lámpát

gyújtott, és kiterítette a térképet egy hordóra. Ujjával mutatta Balikónak, hol a forrás, merre vezet az északi csücsökbe az ösvény, és

hol a barlang bejárata.

– Látod, ez a piros „x" pedig a kincs helyét jelöli.

– És mi ez a sas? – kérdezte Balikó.

– Nem tudom. Lehet, hogy csak unatkozott a térképkészítő, azért rajzolt oda egy madarat. Nézd, a jobb szárnyával mutatja a barlang

bejáratát. Ez csak valami díszítés.

– Lehet, hogy egy vad, tűzokádó sas őrzi a kincset – borzongott Balikó.

– Neked agyadra ment a sárkány, ne láss mindenütt rémeket – mondta Rumini. – A sziget teljesen lakatlan. Ha lenne itt bármilyen

élőlény, Pilléék szóltak volna róla.

Balikó sóhajtott.

A kapitány nem fog minket leengedni a hajóról.

– Nem baj. Kész tervem van – mondta Rumini.

Nálam, amikor legózom, sajnos, vagy nem sajnos, hogy amikor elkezdek építeni, akkor a végére egészen más sül ki belőle, mint amit eredetileg elterveztem. Így lett kikötővárosból az Orom-sziget. Az egész MOC három részletre osztható: az erdőre, a mezőre, és a homokos partra, ahol a Szélkirálynő is kikötött. Az egészből a pálmafára és az erdőre vagyok a legbüszkébb, azok tűrhetőek lettek.

És még isteni sugallatra készítettem egy Rumini Brickheadzet.

Az egész összerakott cuccot két szó jellemzi leginkább: rendezett rendezetlenség. Azaz direkt csináltam olyanra, mintha odahánytak volna.

Ábel, 13 éves