Nyereményes mese
Ez a történet úgy kezdődik, hogy volt szerencsém újabb minifigurát nyerni a jófej Kockashoptól. Egy Star-wars birodalmi katonát. Elég sokat agyaltam rajta, hogy miként integráljam az űrkatonát a - túlnyomórészt - Castle figuráim közé a Minibirodalomba. Arról meg nem is beszélve, hogy semmiféle Starwars-os készletem nincs, így csak a Castle készletekből összekukázva tudok űrhajót építeni. Így született meg ez a mese:
- Az Istenekre! Hát magával meg mi történt?
- Egy szemét lázadó kilőtte a gépem, és kényszerleszálltam... nem sikerült túl jól.
- Jó, de miért pont az én répaföldemre? Mi a neve?
- Elnézést a répák miatt. Birodalmi Laller vagyok.
- No, maradjon az ülepén, elmegyek segítségért.
- He...he..he...hegy bili van a fejeden...
- Viktorka! Viktorka, menjél szépen vissza a várba, jó?
- Bühűű, engem senki se szeret!
- Elnézést. Ő az udvari bolondunk. Régen miniszterelnök volt, de sajnos az agyára ment...
- Ne is mondja... Az én főnököm se százas. Egy piros neoncsővel szokott hadonászni. A hideg kiráz tőle.
- Én Sándor vagyok, a királyság üzemmérnöke. Ő pedig Géza, a kovácsunk.
- Örvendek. Segítenének kipofozni a hajómat? Vissza kéne mennem.
- Nos, az űrhajókhoz nem értek különösebben, de ezzel már nem megy sehová, az biztos. Géza, mi a véleményed?
- Úgy látom behorpadt a sisakja... azt kiegyengethetem.
- Nézze, én is hasonlóképpen vetődtem ide nem rég egy bontócsapattal, meg egy homlokrakodóval... nem rossz hely ez. El tudna itt helyezkedni. Mihez ért?
- Katona vagyok.
- Az jó. Katonák mindig kellenek, különösen a Morkontákok párzási időszakában. Jelentkezzen a királyi lovagnál, ő majd ad munkát.
Így birodalmi Laller új otthonra lelt a minikirályságban, és igen hamar a társadalom megbecsült tagja lett...Fuss el véle.
2015 március 6, 11:51