Malac mese
Történetünk a kerek erdő szélén kezdődik, ahol tudni illik, hogy ebben az időszakban van a vándormalacok költözési ideje, amikor is minden vándor röfi útra kel és elsétál piroska nagymamájához, vagy hófehérkéhez, de ki tudja, a lényeg, hogy végre két hétre eltűnnek és addig nyugalom lessz az erdőben.Így van ez már évszázadok óta, csakhogy idén egy öreg vándor malac ahelyett, hogy elköltözött volna, inkább beszökött egy kertbe, ahol elég nagy gondot okozott.
Na, de akkor itt a történet:
-Hát maga meg mit csinál?!Mi ez a nagy trágyadomb és mit keres az ÉN virágoskertemben?!
-Jónapot kívánok!Én volnék az öreg vándor disznyó és éppen dagonyázok!
-Értem, de miért pont az én kertemben?!Itt van ez az átkozott nagy erdő és pont az én gyönyörű virágos kertembe kellett besétálnia?Most azonnal menjen el!
-No, de kérem asszonyom!Velem nem illik ám így beszélni, én úri disznyó vagyok!Tessék szépen mögkérni!
-Jónapot szomszéd!Segíteni elvinni ezt a szemtelen disznót innen?
-Hát persze hogy segítek!Ez a tolvaj már az én kertembe is betört a múlt héten!
-Na akkor szerintem vagy kergessük el, vagy disznótort tartunk!
-Na de kérem, mint már mondtam én úri disznyó vagyok, ne tessék engem bántani!
-Jól van, elszámolok háromig, addig gyorsan fuss el innen, mert ha nem, akkor megeszünk!
-Inkább együk meg ezt a kakast!
-Na azt már nem!Ez az én kakasom, és nem vágom le!
-Jól van, akkor fogjuk meg ezt csavargó malacot!
-Úgy sem kaptok el!
-Gyere csak ide te kis csibész!Ne félj, nem bántunk!
És még máig is kergetik a malacot, ha el nem fáradtak!
Vége
2015 április 10, 15:18