Aranyosfodorka zúgó

Bombero
164 napló
Egyedi elemekből épült

Íme, csajom legújabb építése... ami gigantikus lett, és még mesét is írt hozzá. Mondtam neki, hogy beregisztrálom, és akkor nem nekem kell tutujgatnom a munkáit, de azt mondta, hogy annyi ideje nem lesz legózni, mert porpasztellal fog virágokat rajzolni. Ez azért jó, mert nem turkálja ki előlem a lapos ketteseket...

Tehát a mese:

Egyszer volt, hol nem volt…

A Hárskúti-erdő és a Tárnics-havasok ura, nemes hárskúti Hárskúthy (háromujjú) Hőcsik lovag (aki egy korábbi birtokhatár-vita tettlegességig fajuló lezárása során, kard által vesztette el bal keze 2 ujját – ám ahogy azóta is büszkén mondogatja: az ellen viszont 5 fogát és jobb karját, valamint a vitatott területet hagyta hátra) elhatározta, hogy vártornyot épít az Aranyosfodorka-zúgó melletti Kövirózsa-oromra. Szépet, magasat, kényelmeset, ahonnan jól belátni a vidéket, és amibe asszonyt lehet vinni. Mondták ugyan az öregek, hogy a Tündérfürt-patak vize hóolvadás után ugyancsak megduzzad, elönti a zúgó alatti réteket, és vele együtt a sziklaoromhoz vezető utat is, de Hőcsik uram csak a vállát vonogatta: legalább addig se alkalmatlankodik mindenféle látogató arrafelé, a rétnek pedig kell a víz, attól lesz jó kövér a legelő.

Így aztán megépült a vártorony, amely kevélyen magasodott a völgy és az erdők fölé. Messziföldről érkezett mesterek építették, faragták, díszítették annak minden szegletét, ugyan csuda dolgokat láthatott az, akit büszke ura vendégül látott! Már csak az asszony hiányzott, de az se váratott magára sokat! Hőcsik lovagi tornán vett részt I. (Parlagi) Pityer, havasalföldi vajda udvarában, és azonmód beleszeretett a vajda, és hitvese, Lápi Hízóka lányába, Rhododendronba (avagy ahogy fiatalkorában a kis vadócot hívták: Rodeóba). A gyönyörű fiatal teremtésnek sem volt épp ellenére a délceg vitéz, aki a tornát megnyerte, így hamarosan megtartották a kézfogót, és az újasszony boldogan követte urát a Kövirózsa-várba.

Boldogan éldegéltek, és egy tavaszon Rhododenron - vagy ahogy a helyiek hívták: Havasszépe - hasa kerekedni kezdett. Volt ám öröm! Utód születik, aki örökölheti a birtokot, aki támasza lehet majdan öreg szüleinek! Az öröm azonban nem tartott sokáig: I. Pityer vajda háborút hirdetett a gyarmatosító nyugati törzsek ellen. Hőcsiknek is mennie kellett, nem volt választása. Azzal bíztatták egymást kedvesével: nem tarthat ez a harc olyan sokáig, jövő tavaszra, de legkésőbb lombhullásra majdcsak hazakeveredik! Azonban a hónapok, majd évek teltek-múltak, a kis Cincor nem csak megszületett, de bizony már írni-olvasni is megtanult, apja mégsem került haza a galád nyugatiak ellen vívott háborúból.

Egyszer aztán elkezdtek hazaszállingózni a völgyben lakó falusiak, és azt beszélték, elvesztette Pityer vajda a háborút, de bizony tán még az életét is. Bánkódott is Havasszépe eleget az apja után (na, azért nem sírta ki a szemét miatta, apja sosem szerette eléggé, hiszen lány lett a semmirevaló!), de bizony a férje sorsa sokkal inkább aggasztotta. Rebesgették, hogy mintha lerántotta volna az ellen a lóról, miközben vitézen védte a vajdát, tán össze is taposta az a ló, de biztosan senki nem tudott. Talán csak fogságba esett! Hanem annyi bizonyos, hogy hazakerülni csak nem akart, hírt sem kaptak felőle, bármennyire is vártak rá.

Aztán egyszercsak, amidőn már épp őszbe fordult az idő, és Cincor a hulló leveleket hajkurászta a várudvaron, megfáradt lovas tűnt fel a völgy bejáratánál. Hej, nagy volt az öröm, Havasszépe a boldogságtól kipirultan omlott férje karjaiba! A vár ura hazakerült a nyolcéves háborúból, nem lesz már semmi baj! És bizony így is lett: egy évvel a hazatérés után megszülettek az ikrek, Völgycsillag és Bársonykerep, majd a kis Ádáz, végül Harangcsillag. Cincor szeretettel dédelgette kishúgait, és öccsét, és mind boldogan éltek, amíg a környező várurak a szomszédos hegyek összes erdejét ki nem vágták, és cianidos aranybányát nem nyitottak a Tündérfürt-patak felső folyásánál... Itt a vége, fuss el véle!

Hozzászóláshoz jelentkezz be!

fucs Köszi a sztorit! A képek alá lehetett volna a mese főbb mondatait beírni, akkor képeskönyv gyanánt is lapozgathatnánk. A képek és az építés is szuper! Várjuk a további sztorikat, ha nem megy a porpasztell rovására, bármi is legyen az. :) 2015 január 30, péntek

Hozzászóláshoz jeletkezz be!

---