A MŰHELY

humate
12 napló
Egyedi elemekből épült

Mostani karantén idején nem sok lehetőség adódik, hogy meglátogassuk vagy találkozhassunk barátainkkal, szeretteinkkel. Főleg akkor, ha ezen fontos személyek távolabb élnek tőlünk. Én és a legjobb barátom is hasonló helyzetben vagyunk, testvérek helyett tesvérei vagyunk egymásnak, így most a kényszertávolság fennléte mégnehezebbnek érződik.

Egy szép napon viszont lehetőségem adódott, hogy kinézzek hozzá és családjához úgy három napra. Egy eldugott kis faluban laknak, távol a világtól, közel a természethez. A legjobb barátom apukája asztalos,-mindenes, ahogy tetszik, a falu valamennyi házában benne van a keze, egyéb létesítményekről nem is beszélve. Gyönyörű házuk van, mindent ők maguk építettek, kész kis saját kezűleg fentartott ökoszisztéma az egész, kellemes hely. Ennek lévén barátom is korán bepillantást és útmutatót nyert a famunkák világába, nagyon ügyes, tehetséges és kreatív, mindketten végzősök vagyunk, ő faipari technikusnak készül. Most egy régóta dédelgetett projektjébe vágott bele, kisebb ékszereket, gyűrűket, csecse-becséket készít saját kezűleg, melyeknek eladásából egy kis zsebpénzhez juthat.

Az egyik itt látható gyűrűje, például diófából és epoxy gyantából készült.

Újonnan azt találta ki, hogy régi,- használt gördeszkák falapjából fabrikál gyűrűket. Ez az, ami nekem készült.

Lényeg a lényeg, ott tartózkodásom alatt, engem is belevezetett az esztergálás világába, irányítása alatt, közösen csináltuk az új darabokat. Magának az építésnek az ötlete is ekkor fogant meg. Sokadjára voltam náluk, és mindig elképesztett a műhelyük. Annyira elveszettnek éreztem magam benne, annyi kis eldugott zig-zug lapult meg a négy fal között, hogy úgy gondoltam nagyszerű építmény lehetne belőle, sok kis részletet hozzátudnék tenni.

Így eleventíthetődött meg ez a pillanat is végül, mikor együtt dolgozunk.

Az eredeti és a Lego-béli összevetése (pár apróságot módosítottam tekitve, hogy szerettem volna, ha betöltődik a tér, és így hogy egy fal kiesett, tárgyakkal próbáltam pótolni a hiányt).

Már a kezdeti pillanatoktól fogva kicsit ilyen dioráma-szerűben gondolkodtam, amit végül is egy keresztmetszett szerűséggel oldottam meg.

Faforgács, gallyak, az asztalon a használt deszkalapok.

A polcok jellegzetes lakói: régiségek, elfelejtett emlékek, hivatlan "betolakodók".

Bárcsak tudnám mi mire való

Be kell valljam, nagyon jól jöttek az apró részletekkel rendelkező darabok. Jelen pillanatban nagyon értékelni tudtam, hogy húgom tele van FRIENDS-es készletekkel, azokat jócskán megtömik ilyenekkel :)

Személy szerint a kedvenemc a flexgép,..vagy bármi is a neve

Először az alapot építettem meg, majd ráhúztam a fekete határvonalat az oldalaira, hogy lássam mekkorára tervezek. Ezután külön megcsináltam a padlót, sötét,-világosszürke darabokból, majd a két falat húztam fel, aztán jöhettek a polcok, szekrények, kiegészítők elhelyezése.

Összesgéiben tehát nagyon jól teltek azok a napok, boldog vagyok, hogy ott lehettem és bepillantást nyertem a munkafolymatba, nagyon büszke vagyok a barátomra. A közös percek emlékére pedig most ott nyugszik az asztalamon kimerevítve az egész, így bármikor ránézek rámtör a jókedv. Mikre nem képes a Lego?! :)