Verseny Ape
Sziasztok!
Sok helyről lehetne kezdeni az irományt, de annak a híve vagyok, hogy csapjunk bele a közepébe, hisz a járgány a lényeg.
Az eredeti veszedelem alapja egy Piaggio Ape 50-es volt (háttérben sárgában látható), a heti feladat megnevezésében egyből a szemeim elé tárult, miként tudnám a sárga járgányomat átalakítani a megfelelő kritériumokba. Viszont bántam volna szétszedni, így építettem gyorsba egy másikat, melynek csak a kasztnija egyezik nagyjából.
Volt némi netes segítségem ugyanis Loris Rosati élőben is kivitelezte ezt, fogott egy Apet, és a kasztniján kívűl mindent átalakított hogy pályára mehessen a kisjárgány, megjegyezvén, terepen is jól szuperál. Mai napig rendeznek a Ape Proto-val versenyeket (így nevezte el ezeket a bestiákat, de az enyém nem tökéletesen követi nyomon a sémát, így nem kapta meg ezt a nevet).
Másik megjegyzés, valamennyire csalok is ezzel a naplóval, ugyanis a Piaggio Ape 50 hivatalosan segédmotorkerékpárnak minősül, tehát nem lehet versenyautó, de mivel szerintem mindenki autóként hivatkozik erre háromkerekű csodára, így veszem a bátorságot és kimondom azaz leírom, ez egy versenyautó. (akart lenni, remélem sikerült)
Mi volt a haditerv? A következőkből állt, amit valaha szerintem az eredeti tervező is megcsinált. A platótól megszabadulunk, ehhez tartozó feleslegessé váló funkciók is mennek a levesbe. Kap egy komolyabb hátsó futóművet, komolyabb felfüggesztést, egy bukókeretet az oldalára, nehogy a tempózásban felboruljon. Na és a lényeg, egy bivalyerős motort kell beleapplikálni (najó annál kicsit erősebbet, mert 3 pacit produkál az alap járgány is).
A végeredmény meg azt hiszem magáért beszél. Az építés magabiztosan ment, 6 év után most tudtam másodjára összerakni valamit ami működik és vállalhatóan néz ki. Komolyabb problémák nem merültek fel, bár eleinte rendes lengéscsillapítást akartam rakni a farába, de végül csak díszként hagytam ott. Az elejébe már régebben, a sárgán leteszteltem, hogy nem tudok rakni. Ezen funkció elvesztésével viszont szükségessé vált egy pinnel lejjebb helyeznem a hátsó futóművet, ahogy a másiknál is van. Nagyjából ennyi volt a bonyodalom.
Díszítések terén nem hanyagoltam el, az első ami felkerült az a két kidörrenő volt, meg a motornál lévő szelepek, aztán némi kábelezés ami a kabinnal köti össze, jött a kamulengéscsillapítás, és a járgány két oldalára elhelyezett légbeömlő, mert szerintem semmit nem hűt a propeller . Eztán jött csak a benzintartály, mely baloladlt vöröslik a motor alatt, belőle egy tömlő, és egy tankolást segítő elem az oldalára. A beltér a kábeleken túl kapott még egy sebváltókart is.
A motor kapott egy 1:3-as áttétet hogy gyorsabban pörögjön, hála mivel kicsi a súlya, így lassabb tempónál szépen rángatja ezt a rémálmot. A késöbbiekben várhatóan majd kap egy sebváltót ezt kiküszöbölvén, de egyelőre még nem látom, miként tudnám megvalósítani. Ezt leszámítva alapvetően jól funkcionál.
A színét még majd le szeretném cserélni kékre, mert akkor szerintem jobban ki fogja adni a részleteket, akár a sárgánál. A rendes Piaggio Ape 50-es járgányommal, melyre idáig sárgaként hivatkoztam, valószínüleg a napokban fogok jelentkezni.
Örülök hogy ismét mutathattam valamit, és hogy visszatérhetek ebbe a közösségbe megintcsak.
Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszenek a képek. Kellemes húsvétot mindenkinek.
Sziasztok.
2024 március 28, 19:19