Valentin-napi meglepetés
Bálint napján.
A közös történetünk 29 évvel ezelőtt egy borongós szombat este Bálint (akkor még nem Valentin) napján kezdődőt.
Pontosabban; még aznap családi ebéd közben, mikor is egy hosszú csengő szó szakította meg a családi étkezést. A sorok írója kiment a kapuhoz és egy akkor még soha nem látott 6 fiatal srácból álló csoport fogadta. Üdvözlés után, megkérdezték, hogy volna-e kedvem aznap este csatlakozni hozzájuk? Érdeklődve kérdeztem (manapság erről szó sem lehetne!), hogy ugyan mi okból, alkalomból tenném én ezt? Elmondták, hogy ott mindannyian aznap este egy olyan lányt keresnek, aki a későbbiekben a társuk lehetne. És arra gondoltak, ha többen vagyunk, több a lehetőség is. Mivel akkor még én is csak keresgéltem úgy döntöttem, hogy; - rendben, végül is egy próbát megér. Meg is állapodtunk az esti időpontban és a helyszínben is. A közeli szórakozóhely előtt szétnézve, több lányokból álló csoportot is láttunk. Ekkor éreztem, hogy valami van a levegőben, valami biztosan történni fog. Így is lett. A mi fiú csoportunk csatlakozott egy létszámát tekintve ugyanakkora lány csoporthoz. És, ahogyan az lenni szokott, ki-ki kiválasztotta azt a lányt, aki neki megtetszett. De, itt rögtön meg is jegyezném, hogy mi férfiak azt hisszük, hogy midig mi szedjük fel a csajokat, holott ez nem így van. Max, a hölgyek engedik, hogy próbálkozzunk. De a döntés mindig a hölgyeké. Ők sok esetben már akkor eldöntik, hogy ki lapát és ki kap még egy kis időt a bohóckodásra. Érdekes módon, aznap esten nem volt, olyan, hogy aki nekem tetszik az másnak is. Nem volt egyezkedés, hogy menj Te, aztán majd megyek én, ha neked nem jön össze. Mind a heten (jahh…) döntöttünk. Utólag én jól . Számomra, már első látásra megtetszett egy lány, akiről nem bírtam levenni a szemem. Mikor a többiek még csak tébláboltak el is határoztam, hogy én bizony megszólítom az a lányt. Így is történt, vagy ezt már írtam? Elhagytuk a csoportot és csendesebb helyre vonultunk beszélgetni. Ő,(a nagy) akkor megkérdezte, hogy mit tudnék magamról röviden pár szóval összegezve elmondani. És ekkor valami olyat mondtam, amit a mai napig emleget, miközben folyamatosan nevet. A mondat, ami csupán egy mondatból állott így hangzott: - Jól jársz, ha velem jársz. - Egy nagy nevetés lett a mondat jutalma. (A naplót olvasó kedves hölgyeket kérdezném, hogy hányan hagytak volna ott ezután a mondat után?) Magam is meglepődtem, hogy ez kijött, mert addig ezt magamtól soha nem mondtam volna ki. Mert, tudom, hogy a magabiztosság és a beképzeltség között csak egy hajszálvékony különbség van. Viszont, bárhogyan is nézem; - bejött!
Bálint napján, idegen srácoknak köszönhetően megismertem a mostani feleségem.
Ő megajándékozott két csodálatos fiúval (legalább is én kettőről tudok).
Elmondhatom, hogy jól választottam, és Ő is jól döntött. (Mondjuk én megmondtam előre.)
És ami az építést illeti….
Az életben minden és mindenki a párját keresi. Ott a Yin és a Yang, sötét és világos, férfi és nő, (régimódi vagyok), a madarak, halak, rákok.
Szóval, párban minden könnyebb.
Két ember, aki az életben együtt lapátol, az akár ki is áshat egy szívet a tengerpart homokjába, amit akár fel is tölthet a tenger vizével. Mért ne? Bár ez még csak egy álom, ami még várat magára.
De legalább már meg lett építve! És szép meglepetés lett!
Most képként a falon egészen jól mutat.
2024 február 11, 15:35