
Piszkos Fred, a kapitány
Odasietett. Beszélgetve sétáltak Vöröskarommal a korlát mentén. A leány beszél, a fiú mosolyogva bólogat, ő is mond valamit, azután...
Azután egy kecses ugrással a tengerbe veti magát!
Mindenki dermedten áll! Itt is, ott is sötét uszonyok csillannak meg a holdfényben. Cápák!
Zaj, futkosás... lárma...
- A csónakot... Hiába!... Vége!....
- Eresszenek le egy csónakot! - sikoltja halálfehéren Vöröskarom.
Csak Piszkos Fred nyugodt. Bekiált a szócsőbe:
- Lassíts!... Vissza! Állj!
Feltűnik a fiú feje, amint küzd a viharos habokkal. Gyakorlatlan úszó ehhez! Mielőtt a cápák valamelyike elkapja, talán megfullad. Sivítva nyikordul egy csónak kötele, amint fut a csigán. A küzdő kis ponttól nem messze roppant uszonyok villognak...
Vége...! Vöröskarom remegő kézzel megkapaszkodik. A döbbent emberek feje felett valami átsuhan... Egy loccsanás.
A kapitányi híd üres... És egy szakállas fej bukkan ki a vízből, távol a hajótól.
- Piszkos Fred beugrott a hídról!
Összevissza kiabálnak.
Ni!... Ott úszik! Elérte a fiút!... Tempózó jobb karja hatalmas ívben átcsap egy hullámon, és elkapja! De körül uszonyok villognak, itt is, ott is... Miféle külön istene van ennek, hogy elérte a fiúval a csónakot?
Már itt is vannak... A látszólag vén, keshedt kapitány úgy hozza fel karján a fiút, mintha pehely lenne.
- Vigye a kajütömbe! - súgja remegve Vöröskarom, de a fiú magához tér, hiszen csak sokat ivott a sós vízből. Talpra áll, és megrázkódik.
- Hé! Őrült úr! - sivítja Petters. - Kevesen mondhatják el magukról errefelé, hogy kint vannak a vízből!
- Amit... értem tett... kezdi a herceg Piszkos Fred felé.
- Mit fecsegsz? - mordul rá a vén medve. - Fütyülök rád. Ha annyit bajlódtam egy üzlettel, azt nem adom a cápáknak. Érted?




2015 március 12, 23:18


