János vitéz 4.

szofirezi
34 napló
Feladat alapján (Híres irodalmi jelenetek legóból)

Látszik a hajónak diribje-darabja,
 A holttesteket a tenger elsodorja.
Ragadta őt a víz magasra, magasra,
 Hogy tetejét érte már a felhő rojtja;
 Ekkor János vitéz nagy hirtelenséggel
 Megkapta a felhőt mind a két kezével.

Azután a szikla tetején szétnézett,
 Nem látott mást, csupán egy grifmadár-fészket

Odalopózkodott a fészekhez lassan
 És a grifmadárra hirtelen rápattan,

Ment, tudj' az isten hány országon keresztül;
 Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:
 Hát a viradatnak legelső sugára
 Rásütött egyenest faluja tornyára.

A pitvarajtónál be reszketett keze,
 S mellében csakhogy el nem állt lélekzete;
 Benyitott végtére - de Iluska helyett
 Látott a pitvarban idegen népeket.

A menyecske szeme könnytől lett homályos.
 "Hol van Iluska, hol?" felelt a menyecske,
 "Szegény Jancsi bácsi!... hát el van temetve."

Kérelemszavára a szíves menyecske
 Jánost Iluskája sírjához vezette;
 Ottan vezetője őt magára hagyta,
 Lankadtan borúlt a kedves sírhalomra.