János vitéz 3.

szofirezi
34 napló
Feladat alapján (Híres irodalmi jelenetek legóból)

Csillagokat rúgott szilaj paripája,
 Mikor Jancsi magát fölvetette rája,

"Hát szegény leányom, hát édes leányom?"
 Jajdult föl a király, "őtet hol találom?
 Elrabolta tőlem törökök vezére...

Hát a török basa fia vágtatott ott,
 Ölében valami fehérféle látszott.
 A fehérség volt a francia királylyány;
 Nem tudott magáról semmit, elájulván.

Leszállott lováról, királylyányhoz lépe,
 És beletekintett gyönyörű szemébe,

"Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz.
 Ott majd közelebbről vizsgáljuk a dolgot."
 S ló előtt a lyánnyal lassacskán ballagott.

Hogy az öreg király leányát meglátta,
 Reszkető örömmel borult a nyakába,

"Kukoricza Jancsi becsületes nevem:
 Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem."

"Én a te nevedet másnak keresztelem,
 Mától fogva neved János vitéz legyen.

Homlokodra teszem a fényes koronát

Kukorica között találtak engemet,
 Ugy ruházták rám a Kukoricza nevet.

"Nos hát János vitéz, lyányom megmentője,"
 Beszélt a király, "ez legyen tetted bére.
 Vidd el mindenestül ezt a teli zsákot,
 És boldogítsd vele magadat s mátkádat.