János vitéz 2.

szofirezi
34 napló
Feladat alapján (Híres irodalmi jelenetek legóból)

"Utószor látlak én, szivem szép tavasza!
 Utószor szólt itten furulyám panasza;
 Utószor ölellek, utószor csókollak,
 Örökre elmegyek, örökre itt hagylak!"

A tónak szélénél a káka közepett
 Egy hosszú nyakú gém eledelt keresett,

Vitte őt két lába erdő közepébe,
 Sűrű zöld erdőnek sötét közepébe;

Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,
 Hanem volt tizenkét zsiványnak tanyája.

"Adjon az úristen szerencsés jó estét!"
 Mondott nekik Jancsi ilyen megköszöntést:
 Erre a zsiványok fegyverhez kapának,

"Cimborátok vagyok, itt a kezem rája!

Álmot hozott a bor latrok pillájára...
 Jancsinak sem kellett több, ő csak ezt várta.

Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,
 Elharapózott a mérges láng sebesen.