Árvíz
Petőfi Sándor: A Tiszánál
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.
(...)
Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
2015 január 29, 08:47
Találatok
Ár
Minifigurák száma
Életkor
Nem
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Értesülj elsőként a vásárláshoz járó ajándékokról, újdonságokról!
Elfogadom az adatvédelmi szabályzatot
JöhetTörlöm
