A tibeti utitárs

Kockashop » Építési naplók » Heti feladat

Lego Mester
15 napló
Feladat alapján (Utazás a havas tájakon)

Tim és Stewart két jó barát. Elhatározzák, hogy egy kaland reményében elutaznak a hófödte Himalájához Tibetbe. Eme ötletüket egy kézrázással meg is pecsételik. Ahogy megérkeznek a hegy lábához, veszik a túrafelszerelésüket és irány a kaland. Útközben a helyjel kapcsolatos történetekkel fokozzák egymás hangulatát. A havas szirtek lábánál egy buddhista templom helyezkedik el, ahol is egy öreg szerzetes imamalmát pörgetve tibeti mantrákat mormol a bajsza alatt. Tim ér oda először, majd kérdőn fordul az öreghez.

- Jó úton haladunk, ha a hegycsúcsára tartunk? Kérdezi Tim az öregtől. Mert nem óhajtunk visszafordulni, hogy a hegyet megkerülve a másik irányból másszuk meg a sziklákat.

A szerzetes két mantra között megerősíti Timet útvonaluk helyessége felől, de egyúttal felhívja figyelmüket az ősi legendákból is ismert lény a Yeti létezésére, és hogy legyenek óvatosak. Mindeközben megérkezik Stew is némi lemaradással.

- Na persze még hogy a Yeti létezik, nevetnek fel hangosan. Ha létezik, vajon hogy mászik fel ilyen magasra? Kérdezi Stew. Biztos neki is van ilyen spéci túra felszerelése, mint nekünk. Felei gúnyosan Tim. Majd újra csak nevetnek egy nagyot. Vén szenilis, bizonyára agyára ment a hegyi levegő felelik nevetve.

Az öreg szerzetes ekkor már egy újabb mantrába kezd. Kalandoraink maguk mögött hagyják a szent helyet, és elérik, az első komolyabb hófödte peremszakaszt ahol már igen csak kapaszkodniuk kell. Tim megy elsőnek, majd Stew követi őt. Ekkor a sapkájukat melegebb öltözékre cserélik, mert már igen csak arcukra fagy a mosoly is. Mennek, mendegélnek mikor is Stew hangokat vél hallani, és olyan érzés keríti őt hatalmába, mint ha valaki figyelné vagy követné őket. Visszanéznek midőn Tim így szól hozzá:

- Nehogy már el hidd a vén bugris szövegét! A Yeti nem létezik, az egész csak mese.

- De mi van, ha mégis csak létezik? Kérdi Stew.

- Ne bomolj már! Felei Tim. Inkább szedd a lábad, mert már nem vagyunk messze a hegycsúcstól.

Ez alatt egy morajlás hangja járja körül a hegyet, amire hőseik már fel sem figyelnek, hisz megnyugtatták egymást a felől, hogy az öreg tuti hallucinált a sok teától meg füstölőtől, amiket a szertartásához használt. Pedig ha tudnák, hogy a hegy oldalában megnyílt egy sziklafal ahonnan a Yetit csalta elő éhsége, na meg egy kis frisslevegőre is vágyott. Kalandoraink lassan elérik az utolsó szakaszt ahol is pihenés gyanánt megállnak és megcsodálják az égkékjébe meredő hegycsúcsot. A Yeti ez alatt lassan Stew mögé lopakodik, és szuszogását hallva Stew azt gondolja, hogy bizonyára Tim szórakozik vele. Amikor is Tim megfordul barátjára förmedve, hogy hagyja már, ekkor megpillantja a barátja mögött hatalmaskodó szőrös lényt. Ijedtében akkorát kiált, hogy még a sisakja is majd leesik a fejéről. Stew pedig strucc politikát folytatva megfordítja a kapucniját, hogy ha ő nem látja a borzalmat, bizonyára nincs is. Azzal viszont nem számol, hogy a lába előtt lévő akadályt sem látja, s megbotolva egyenest a Yeti karjaiba zuhan. Amidőn is a lény visszasegíti őt biztos lábaira, majd mindketten lábukat a nyakukba véve elinaltak olyan gyorsan, ahogy csak tudtak. A Yeti pedig megszerezte Stew finomságokkal teli pakkját, mert ijedtükbe ottfelejtették. Száz szónak is egy a vége, a srácok tuti nem felejtik el ezt a kalandot. Még talán a havat is messze elkerülik, ha tehetik.