A kapzsi kalóz kincse - kalózkaland

Rumini
59 napló
Feladat alapján (Kalózkaland)

Arrrrrr! 

Az én nevem: Rumini kapitány, hét világtenger ura! (A nyolcadiké Sirályok Ékszere kapitányé.) Retteget kalóz vagyok történeteim messze földön híresek. 

Arrrrrr!
Mily furcsa, hogy a sorozatban 7. naplóm hajózik a heti feladatok kikötőjébe, tán el lennék átkozva?
Én nem. De talán ez a történet igen!

Akarjátok hallani? Biztos? Hát, akkor, ARRRRRR!!!

Egy meleg nyári estén, Gyöngy Halál kapitány hajója zátonyra futott. Mindenki a vízbe vetette magát. A 16 fős legénységből, 2-en simán meghaltak a jéghideg vízben, 3-an eltűntek,  6-ot megevett valószínűleg egy Kráken és a maradék 5 pedig lakatlan szigetre vetődött, ahol csak egy nagy szikla és egy gyümölcsfa volt. A víz idesodort pár hajómaradványt is. Az első néhány napban a menekültek, ájultan feküdtek, a parton. Először a kalózkapitány ébredt. Dühös volt, meg az is zavarta, hogy az egész legénység lazsál. Próbált visszaemlékezni, hogy mi is történt.

-Éjfél körül jártunk, ez biztos, mert csak éjfél körül szoktak hajót fosztogató álmaim és amikor legyőztem a legénységet, reccsenés hallatszott. Szőrhasogató reccsenés az biztos, ezt  minden kalóznak fel kell ismernie. Szaladtam, ki, de hirtelenjében vihar csapott le a a Fekete Félelemre, (a három árbócos hajómra). Így sodródott le mind a két rosszul rögzített mentőcsónak, amit messzire sodort a tenger.  A hajó legénysége is felriadt már, 8-an voltak olyan ostobák, hogy lementek merni a vizet. Így pillantottak meg két vörös szemet, az óriási léken keresztül. Ezután én egy fadarabbal a vízbe ugrottam, de még így is láttam, ahogy, két kalózmatrózom, menekül meg csak a nyolcból. Arrrrrrrrrrrrrrrrr! Még láttam, ahogy a Kráken bekapja azt a hatot. Én a vízben elájultam,  így értem partot a fadarabbal. Emlékszem, hogy félholt állapotban másztam föl a sziklára. 
Most az a tervem, hogy alszok még egy picit, és holnap azonnal megemberelem ezt a lusta legénységet.

Be is váltotta az ígéretet. Másnap reggel, ordítva ébresztette őket és parancsolta, hogy szedjenek gyümölcsöt főleg magának, meg mindenkinek. 
Így teltek a napok, és elkezdtek a fadarabokból tutajt csinálni. Az egyik este viszont Gyöngy Halál Jack (igazi neve Jack Benson), a sziklában talált egy kincset. Kitalált egy fondorlatos tervet. A láda tele volt gyémántokkal és volt benne egy   30-as arany tallér. Az volt a terve, hogy kivesz 5 gyémántot a 6-ból és otthagyja a barlangban. A ládát, aminek a tartalma, csak egy gyémánt és a tallér. Kihozta és megmutatta a megfogyatkozott legénységnek. A legénység először a gyémántot akarta, de az egyik matróz megijedt és mesélni kezdett, egy történetet:

Volt egyszer egy kalóz, aki egy lakatlan szigetre vetődött. Talált egy ládát, benne egy gyémánt és egy aranytallér. A tallért bedobta a vízbe és a drágakövet megtartotta. Éhségből nyalogatta, nyalta, de nem akart csinálni hajót, amivel menekülhetne, mert a gyémánt megbabonázta. Amikor elkezdte a tutajt megépíteni, a fa, amikor belevágott, hirtelen rohadt belsejű lett. Amikor kivágta, a fa elporladt, a fán növő gyümölcsök, megrohadtak, kukacosak lettek. Így átkozta el a gyémánt a kalózt.

Erre minden matróz beiedt és elfogadta a tallért, s azt javasolták: "Dobjuk vízbe a gyémántot!!!". Viszont, mivel ezt a legendát ő maga, a kalózkapitány találta ki, így nem félt. Azt mondta: "Én vállalom a következményeket!". Másnap éjjel, amikor mindenki aludt befejezte a tutajt, fölpakolt rá és a hajnal első fényében útra kelt. Pont felébredt az egyik matróz, aki a többit is felkeltette. 
-Pápá, elfuserált matrózaim! - kiáltotta Gyöngy Halál Jack!
A matrózok kalózszitkokat kiabáltak, amit nem részletezek. Így a kapzsi Gyöngy Halál Jack, egyedül hagyta a matrózait a most már gyümölcsnélküli, famentes szigeten, ahol csak az egy darab 30-as maradt és az éhező kalózmatrózok.
A gyémántokkal a bárkán, örömmel és bűntudat nélkül elhajózott. ARRRRRR!
Azóta is az a legenda járja, hogy a matrózok csontjai még mindig a szigeten hevernek, az egyik koponyájánál, az elátkozott tallér. A kalóz meg gazdagon él egy vidéki villában, ha meg nem halt.

Így fejezem be ezt a történetet.
Remélem, máskor is találkozunk kalóz társaim!
Arrrrrrr!
Rumini kapitány

(Képek:)