
A ,,gazolás élményei"
Mikor kora tavasszal elültetjük a zöldséget, gyümölcsfát, virágot jelen esetben most rózsát, még nincs vége a fáradalomnak. Azok a gazok megnőnek és igyekszenek elfojtani az ember által ültetett növényeket. Hogy miért nem lehetne fordítva?...
Ezen kívül persze még rengeteg munka van a növényeinkkel, de most a,,gazolás élményeit" szeretném a 20 elemes heti feladatomban bemutatni, amihez, ha egy kép lenne egy könyvben, ezt a szöveget lehetne biggyeszteni:
Verőfényes tavaszi nap volt. Kellemes, hűvös szellő fújdogált. A két lánytestvér szép napra virradt. Nem úgy a múlt héten elültetett rózsáik. A gaz kezdett dzsungelként tornyosulni föléjük. Mikor a két, kapuként szolgáló, fenyőfán beléptek kis kertjükbe, már nekik sem úgy ragyogott a nap, már nem annyira örültek a kellemes, hűvös szellőnek, mert tudták, hogy következik a nem épp legszeretettebb kerti tevékenységük, a gazolás.
Neki is fogtak, bár nem túl nagy lelkesedéssel. A nagyobbik lány gazolt, a kisebbik a piros talicskába gyűjtötte össze a kitépett gazokat és ki tudja hogy hogynem, de oda került legkisebb húguk , aki ugyan még kisbaba, de már most makacs leányzó. Ezért ő most elhatározta, hogy ,,taxit fog" még hozzá ingyen. Ezért hát belemászott a piros talicskába és élvezi az ,,utazást". Két nővére pedig nem haragudott rá, de ez így is van rendjén, mert valamiért még nem akadt ember a Földön aki haragudni tudna egy ilyen kis csöppségre, még ha potyautas is.










2018 április 10, 20:19


