Világháborús Veterán
Sziasztok!
A mai naplómban egy kisebb időutazást tettem a II. Világháború légterébe. Történetesen a 1944-ben játszódik a jelenet, ahol egy North American Aviation által gyártott P-51 Mustangot lehet látni a földhöz közel repülve.
Ez azért egy kicsit szokatlan, mivel ezt a repülőgépet a B-24 és más bombázók kísérésére tervezték. Az amerikai légierejének szerencséjére volt egy mérnök aki egy kicsit előre gondolkodott, és egy forradalmi újítást hozott a repülőgépek történelmébe. Mégpedig azzal, hogy a pilótafülkéből indítható rakétákat szerelt a szárnyak alá. Nem kell még túl fejlett rakéta technikára gondolni. A szerkezet igazából 3 darab acélcső volt, amikbe egyenként 3000 méter hatótávolságú rakétákat raktak. A cső végében lévő gyújtószerkezet aktiválásakor a rakéta kilőtt egyenesen abba az írányba, amibe a gép orral előre nézett. Nem volt valami komplikált, de ezzel már komoly veszélyt jelentettek a légvédelmi állásokra. Sőt előfordult olyan eset (33-szor is), hogy egy ilyen irányítatlan rakétával eltaláltak egy ellenséges gépet a levegőben.
A jelenlegi repülőgép egy 1944-ben gyártott kétüléses verzió, amit 1945-ben Berlin bombázásánál is bevetettek, valamint ez a gép fedezte azokat a bombázókat is amelyek Budapestet is támadták.
Na de akkor belekezdenék a modell részletes leírásába.
A modell 513 elemből áll (LDD-s adat), súlya meglepően kevés 0.72 kg. Hosszúsága 28.6 cm, magassága (kiengedett első futóművekkel) 14.5 cm, szárnyfesztávolsága 31 cm.
A gép festése nem a tipikus sötétkék orr és citromsárga szárnyvégek, amit aktívan használtak, hanem ez a speciális "Red noose" változata, amit már alapból úgy gyártottak, hogy szerelni lehessen hozzá rakétavetőt.
Na de akkor funkciók
A gépnek a főbb funkciói közé tartozik a forgó propeller az !állítható dőlésszögű propeller lapátokkal!. A következő a felnyitható pilóta állás, amin keresztül ki lehet emelni a fegyverkezelőt, és a pilótát. A következő, és egyben a legjobb, legmacerásabb részlet a kinyitható első futóművek. De tényleg. El nem tudjátok képzelni, hogy hány órámat emésztette fel az, hogy a futómű és a szárny is stabilan álljon kinyitott állapotban, becsukva pedig a kerékzsilip lehető legtöbb részét takarja.
Nehézségek...
Na akkor a nehézségekről is ejtenék egypár mondatot.
A történet ott kezdődött, hogy az LDD nem akarta a kívánt orrelemeket úgy összeilleszteni, ahogy én akartam, szóval az egész orr részt (meglepő módon) a valóságban kellett kikísérletezem.
A második nehézség akkor lépett fel, amikor realizáltam, hogy nincsenek megfelelő elemeim a felséglejzésül szolgáló fekete-fehér csíkozáshoz a gép szárnyán. Szóval azt ki kellett hagynom. :,(
A legnagyobb nehézség azonban a gép furcsa hasvonalának a LEGO világbeli megvalósítása volt. Kezdve azzal, hogy a hátsó futóművet nem tudtam úgy megcsinálni a 2 stud széles farokrész miatt, hogy be lehessen süllyeszteni a géptörzsbe.
Na de akkor a mai napra ennyi is lettem volna. Remélem tetszett a mai naplóm! További jó LEGO-zást! Sziasztok!
2019 május 11, 21:49